Alapvetően nem szoktam túl sokat a városban "közlekedni" (bringaút pedig van elég sok fele már) de múltkor eszembe jutott, hogy itt is vannak azért olyan lehetőségek, amik kihívást jelent(h)e(t)nek. Gondolok itt pl a lépcsőkön való le- és felmenetelre, vagy a maximum 3-4 fokos lépcsőkről való ugratásra. Többre még nem vállalkoztam, de nem is akarok nagyon. (öreg vagyok én már ehhez) Aztán persze egyéb "akadályok" is lehetnek még, mint pl a jó öreg útpadka, szegély vagy netalántán egy pad is útba akadhat. :-) Bár ez utóbbi nekem már elég magasan van, nem tudnám a bringa hátsóját felkapni. Pedig megy a bunny-hop is, csak nem elég magasra. - Tudom, gyakorlás kérdése az egész, de nagyon vagánykodni se akarok már.
Tehát vannak itt is azért lehetőségek, ha az ember olyan szemmel nézi a (városi)terepet. Persze szigorúan olyan helyeken, ahol nincs nagy gyalogos / biciklis forgalom. Igazából sok trükköt nem tudok még a bicajjal, mert bár mindig eltervezem, hogy na majd a mostani nyáron egy újat megtanulok, de ez mindig elmarad. :-(
És ha már trükkök, nem szabad megfeledkeznünk annak velejárójával a borulásról. Szerencsére én még ezzel a bringával csak háromszor "borultam fel". :) Az első esetnél (2015) az erdőben egy saras időben kijárt részen voltak "útszint különbségek", ami később megszáradt. Itt pont egy kézzel mentem és a meder széle szerintem letört, vagy belehajtottam és akkor hirtelen jobbra húzott a kormány és eltaknyoltam. Nem mentem gyorsan, de még így is nagyon hirtelen történt minden. Semmi bajom nem lett pár karcolást leszámítva.
A második esetben (2018) egy laza kavicsos részen mentem szintén egy kézzel, amikor egy balra kanyart akartam szintén nem nagy sebességgel bevenni. Na ez se sikerült. Az első kerék megcsúszott és a bicaj a földre került. Igazából nem estem nagyot, mert szerencsés volt az egész. Kb olyasmi volt, mint aki éppen megbotlik, de nem esik el.
A harmadik eset (szintén 2018) 3-4 héttel az előző után történt. (úgy látszik nem tanultam az esetből) Szinte ugyanaz volt, mint az első esetben. Ekkor a telefonomat nyomkodtam közben, amit amúgy nem szoktam sűrűn, mert vezetés közben nem telefonálok. Most mégis valami nagyon fontos lehetett, hogy elővettem. (pl hogy mennyi az idő. hehe :D) - Hogy mi ebből a tanulság? Két kézzel kell fogni a kormányt. ehh
Gyerekkoromban is borultam azért néhányszor. (Melyik gyerek nem?) Árokba, aszfaltra, stb. Viszont kb 13 éves koromban volt egy súlyosabb balesetem is a bringával. Bár ez nem az én hibámból történt ugyan, de ez persze nem vigasztal. A szomszéd gyerekkel bringázgattunk (mindkettőnknek BMX), én állva a pedálokon gurultam "lassan", amikor a szomszéd csak guggolt a földön és egy fadarabbal (vagy faág) hülyéskedett. Amikor mellé értem, ő gondolt egyet és az első kerék küllői közé döfte ezt a faágat. Én meg szépen repültem a kormányon át az aszfaltra. A fogaim (első 4!) kitörtek, az orrom és arcom meg csupa vér volt. Sírtam is emlékszem. (Há' még jó!) Szóval elég gáz volt, mert ez nagyon meghatározta a személyiségemet is a továbbiakban. Visszahúzódó lettem a foghiányom miatt és a későbbi műfogam sem tetszett igazán. Azóta ez már rendeződött, de jobb lett volna, ha ez meg sem történik. :/ Talán ezért sem "vagánykodom" már a bringámmal. Meg hát öregszem is. :/ Illetve nekem még csontom nem tört soha és szeretném ha nem is törne sosem. - Hogy bringáznék akkor? :-)