Amikor az ember a maga ura (tehát nincsen kapcsolata), akkor úgymond annyit bringázhat és akkor, amikor csak akar. De amint lesz valakink (egy nem bringás társunk), akkor ez már általában máshogy alakul. Bár szó sincs arról, hogy esetleg papucsok lennénk, vagy nem engednének el minket otthonról. (jobb esetben) Az én példámat tudnám csak felhozni most, mert másoknál nem tudom hogy megy ez. Én bennem van egy amolyan "fék"-szerű dolog, hogy azért csak nem lóghatok el hétvégente egész napra, hiszen akkor az kb olyan lenne, mintha "csak a bringa" és semmi más (valaki) nem létezne számomra. Szerintem ezt senki nem tolerálná sokáig egy kapcsolatban. Ebből kifolyólag tehát én eddig vissza voltam fogva úgymond. Jó persze, nem könnyű ilyen társat találni, hogy 100+ km-eket menni együtt. Tehát hogy kb ugyanolyan "őrült" (vagy inkább szabad) legyen, mint én. A másik lehetőséget nézve, hogy a pár egyik tagja minden egyes szombat és vasárnap elmegy pl 6-10 órákra bringázni, egyszerűen nem tartom életképesnek egy hosszútávú kapcsolatban. Tehát vagy visszafogjuk magunkat (x óra hosszra), vagy ugyanolyan bringamániás embert kell keresni. ^^ Abba meg most nem akarok belemenni, hogy ugye bringás és bringás között is vannak különbségek. Egy versenybringásból és egy terepbringásból álló friss pár se biztos, hogy megértenék egymást... vagy lehet, hogy ez is nagyon jól tud működni másoknál, csak én nem tudom elképzelni. :) Egyébként visszatérve, hogy nálam hogy is történt ez, amikor nem voltam független. Általában ebéd után, kb 14 órakor indultam neki a "világnak". És körülbelül este 18-19 körülre értem haza. Voltak hétvégék, amikor csak egy nap mentem el, mert a másik napon közös programunk volt. Néha voltunk együtt is kisebb-nagyobb túrákon. Az biztos, hogy ebből komolyabb problémánk nem volt, hogy én el-el járogattam.

Már párszor említettem, hogy szeretnék még emelni a téteken és még többet menni, ha lehetőségem van rá. ^^ (az idén most lesz is több lehetőség, mert szabad lettem ^^) Én bringás vagyok, ez a hobbim, amit ráadásul szeretek is. Így el is fogok menni hétvégente. Ilyen vagyok és kész. Nekem szükségem van a mozgásra és az ilyesmi "kalandokra". Ilyenkor szabad leginkább az ember. Mindenféle nyűgöktől mentesen csak tekerni a természetben a jó időben... zenére vagy a természet hangjaira. Meg amúgy is! Bringázni jóóóóó! A testnek és a léleknek is hasznos. Csak egy jó bringa kell hozzá, meg az elhatározás. (no meg azért egy társ sem ártana, mert ketten / többen azért jobb. pláne a partnerünkkel...) - (déjà vu)

Mindig is irigyeltem azokat a párokat, akik ketten együtt indultak neki bringával, ha nem is a nagy világnak, de egy jó kis túrára. Ez több szempontból is jó, mert nem kell hazasietni a másikhoz, illetve még kellemesebben telik a bringázás is. Egész napos programot is lehet így szervezni akár. Bringával elmenni valahova, megpihenni, megnézni a "látnivaló(ka)t", közben akár jókat enni és kellemes, vagy érdekes élményekkel gazdagon hazatekerni. És végül úgy lefeküdni, hogy ma is éltünk és tekertünk egy jót.

Nyilván örülnék én is egy olyan nőnek, aki kb olyan mint én bringás szempontból is. Így most lehet úgy jön le az egész, hogy nekem csak a bringázás, csak ebből áll az életem. Igazából nem, csak mivel ez egy bringás blog, így nyilván erről írok. De azért persze az is tény, hogy szeretek sokat menni na... Egy biztos, hogy nem ezektől függ, hogy ki lesz a partnerem a jövőben. Ha kell, akkor megint visszafogom magam, mint eddig. A téma is most az "aktualitása" miatt jött fel és gondoltam, hogy nem is rossz téma amúgy. (Lehetne ezt még tovább is ecsetelni...)