Nem is olyan rég azon gondolkoztam, hogy szervezni kellene saját "bringatúrát". Mármint egy kisebb-nagyobb csapattal. Viszont ez nem is olyan egyszerű... Vagy mégis? Aztán végül ezt a gondolatot kicsit félretettem egyéb dolgok miatt. Most újra előjött, de picit másabb szemszögből közelítettem meg. Inkább egy kis csapatot verbuválnék magam köré és lehetőleg folyamatosan mennénk majd tekerni / túrázni. Tehát a bringás haveri körömet bővíteném úgymond. ...

Klikkre folytatódik!

Az az igazság, hogy már több CSM (csináld magad!) tervem is várat magára, hogy befejezzem, vagy megcsináljam. Nem mindig az idő hiánya miatt nem valósultak ezek meg, hanem néha lustaságból, vagy leginkább azért, mert más dolgokba kezdek bele. Vagy még inkább mert bringázom! :) De nem felejtődtek el, csak nem tudni mikor lesz folytatása.

Ilyenek pl a következő projektek, amikről már írtam: Kulacs és kulacstartó probléma megoldása, a gettó tubeless-re való átállásom, vagy legalábbis próbám, aztán az első lámpám további fejlesztése és még pár olyan dolog, amit nem is említettem még. (ezek jönnek majd idővel) Szóval, ha alkotni akarok, akkor azért van mit csinálnom. Majd szépen, ahogy kiforrnak a dolgok, úgy jönek ezek a félbehagyott dolgok is. Szokták mondani, hogy mindennek eljön az ideje. Addig meg marad minden más.

Úgy is jön hamarosan a rosszabb idő és kevesebb bringázás lesz már. Majd akkor előveszem ezeket a dolgokat és továbbgondolom.

Ismét egy Zöldkerós túra. Ez előtt is volt egy (Szeptember 4-én) méghozzá Boldogkőváraljára, de én azon a szombaton dolgoztam. Bár, ha szabad is lettem volna, akkor se biztos hogy mentem volna, mert a Tokaji utam után picit megijedtem a "hegyektől". :) Bár utólag belegondolva az inkább csak dombos, emelkedős terület... na mindegy, majd jövőre célpontba veszem.

Most viszont Szabolcsba kerekeztünk le az ősi "erődítményhez", azaz a szabolcsi földvárhoz. Az érdekesség az egészben, hogy én is terveztem idetekerni a nyáron, csak addig halogattam, hogy így végül a tömeggel mentem (vagyis mentünk barátnőmmel), mert a Zöld kerekesek is pont ide szerveztek egy túrát. Hát na! Így ez jól jött ki most. :) A reggeli és a délelőtti hideg idő ellenére jó kis túra volt.

Képek: Szabolcsi túra, Zöldkerék képei , Útvonal

Kapcsolódó bejegyzés: Bringás túraútvonalaim

Jó, nem a hegyet teszteltem, csak magamat és a bicajt. :) Szinte mindenféle terepen mentem már a bringámmal, de a hegy még kimaradt eddig. Ezt a hiányosságot pótoltam most. Nem siettem el az biztos, pedig voltam Tokajban vagy ötször is már az idén. De valahogy így alakult, hogy eddig nem volt cél(!) a hegyre való felmenetel. De sebaj, mert ami késik az nem múlik...

Alapvetően már nem MTB (hegyibringa) az enyém (max ha Mezei Terep Bringának nevezem), de azért egy kellően jól választott áttétellel azért megoldható a hegy is. Viszont nekem NEM SIKERÜLT, mert én nem bírtam 36/16-tal kitekerni a hegyet! Hát ez van! Na bumm! :D Nem nagy hegy valljuk be, de ha nem megy, akkor nem. A szerpentinen próbáltam felmenni amúgy és előtte már volt 50 Km a lábamban. Bár ezt nem mentségből említettem meg.

Az első 1 km-es nem túl meredek szakaszt becsületesen bringával sikerült is véghez vinnem, bár már ekkor olyan gondolatok voltak bennem, hogy ez nem fog menni végig, vagy ha sikerül is, akkor durvára ki fogok nyúlni a tetejéig. A lábam rendesen elfáradt már ebben az 1 km-ben is. Mivel elég meleg is volt, így a víz is folyt rólam eléggé, amitől meg persze hamar megszomjaztam. De a vizemet meg be kellett osztanom, hogy legalább a célig kitartson. Lassan haladtam, amíg tudtam. Utána leszálltam és toltam picit, hogy erőt gyűjtsek az újbóli tekeréshez. Pár száz méter két keréken történő haladás múlva viszont végleg feladtam és csak toltam a bicajt. Teljesen fel a hegytetőre, ami még vagy 4 km volt. A melegben, kifáradva, szúnyogok célpontjaként kellett becsületből legalább véghez vinnem a felmenetelt. (Valahol sejtettem én ezt, hogy nem fog menni és valószínű, hogy ezért is halogattam egész nyáron tudat alatt. ^^)

A hegyről visszafele már nyilván szuper volt és ha úgy veszem meg is érte az élményért. A fékem is (slx m7000) jól teljesített. Nem melegedett túl és mindig frankón harapott. (bár ez nyilván a fékezési technikámon múlt, hiszen szakaszosan használtam mindkét fékem egyszerre, így hamar és gyorsan lelassultam) Sajnos nem tudtam megmérni, hogy mennyivel is jöttem lejtmenetben, mert az út minősége miatt nem nagyon akartam egyik kezemmel a km órámat keresgélni a zsebemben. De simán jöhettem 50 km/h-val egyes szakaszokon.

Hogy mi lesz a továbbiakban, azt még nem tudom. De nagyon úgy néz ki, hogy maradok a viszonylag sík terepeknél. Hiszen az én gépem csak egy MEZEI TEREP BRINGA. :) Viszont évi egyszeri próbát azért megérhet a dolog. Talán, ha sokkal többet megpihenek a mutatvány előtt... akkor sikerülhet pár száz méterrel többet megtennem. :D

Kapcsolódó bejegyzés: Bringás túraútvonalaim

Hiába van egy nagyobb hátitáskám is, de azt vettem észre, hogy jobban szeretem a kisebbet használni és azt is úgy, hogy nem pakolom nagyon meg. Viszont ebből adódik a hátránya is, hogy nem sok dolog fér el benne. Bár tapasztalataim szerint a legnagyobb baj, ami egy túrán előfordulhat az a defekt. Mert a bicikli széthullani nem fog és egy láncszakadásnak is elég kevés az esélye. Igaz, hogy egyszer nekem eltört a patentszemem, amit itt meg sem említettem. Valahogy kimaradt még 2015-16 körül. De mi más romolhat még el? Más tényleg nem nagyon valószínű. Így sok dolog nagyon nem is kell bele. Ugye?

Ebből következően tehát akkor kell magammal vinnem egy pumpát, foltot és ragasztót, (esetleg defektjavító spray-t is), pár imbuszkulcsot, gumileszedőt és patentszemet, ha esetleg mégis ez utóbbi az adná meg magát. Ezeket és a kaját kellene a kis táskámban elhelyezni, ami nem éppen lehetséges úgy, hogy ne legyen nagyon púposra megpakolva. Ennek elkerülésére kitaláltam (spanyolviasz ötlet gyanús, hehe), hogy hogyan is vigyek magammal szerszámokat, vagy bármilyen egyéb szükséges dolgokat úgy, hogy ne kelljen nagyobb hátizsákot sem magammal vinnem. (Nem szeretem a nagy táskákat na... bár igazából semmit se vinnék a hátamon, ha tehetném....) A váztáskákat, illetve nyeregtáskákat sem kedvelem, pedig ebből a szempontból praktikusak lennének. De valahogy nekem nem jönnek be. Viszont jó lenne kényelmesen elvinni pár dolgot magammal. Az ötletet a bikepacking stílusban megpakolt bicajok látványa adta, hogy akkor magára a bicajra pakolom fel a szükségesnek vélt dolgokat. Csak én nem különböző táskákba téve, hanem direkt módon felfogatva a bicajra. Amit igazából minden egyéb túlgondolás nélkül is meg lehet oldani (szigszalag, kötegelő :D), de én azért próbáltam kreatívabb megoldásokat is kitalálni, ha tudtam. Ezekhez különböző megmaradt biciklis "kiegészítőket" használtam fel, mint pl prizmatartó bilincsek, lámpatartó, pumpatartó és hasonlók.

És hogy hova is lehet pakolni? Hát pl a villára, vagy a támvillára, esetleg a láncvillára is akár. A nyeregcsőre, nyereg alá. A hajtókar belső vagy külső felére is. Tény, hogy bizonyos területeken nem sok hely van, ahol tárolni lehet, de mint említettem, olyan sok dolgot nem is kell elvinnem. Valójában a nadrágom oldalzsebeiben is elférnének a fentebb soroltak, de még sem szeretném abban hurcolászni azokat. Túl nehéz lenne, izegne-mozogna, meg eleve lesz ott más. (pl fényképező, telefon, stb) Meg aztán így esetleg akár több dolgot is elvihetek, amik annyira nem fontosak ugyan, csak éppen miért ne.

Már egy ideje így járok a bringával, hogy egyes helyeken rögzítve van 1-2 szerszám. Nem kifejezetten csak magam miatt van rajta, hanem ha esetleg segíteni kell valakinek, akkor is jól jöhet. Tervezek majd venni valami jobb (két irányban működő) kisméretű pumpát is, ami mindig nálam lenne majd. Azt még nem tudom, hogy mindig rajta maradnak-e ezek a dolgok, vagy ha csak túrázni megyek akkor. Bár próbáltam úgy elhelyezni a dolgokat, hogy ne nagyon rondítson bele az összképbe, hiszen nem akarok svájci bicska lenni. Még mindig a minimalista vonal jön be. Viszont jobb félni, mint megijedni alapon messzebbre tényleg nem szeretek elindulni mindenféle szerszám nélkül. És egyre messzebbre merészkedem.

Képek: Pumpa a villán - Imbuszkulcs - Imbuszkulcsok, gumileszedő - Imbuszok

Kapcsolódó bejegyzések: Rejtett helyek - Nem árt, ha van nálunk...

Három hónapot késve, de végül túl vagyunk az idei pikniken is. (Nekem ez még csak a 2. volt, mert az elsőre sajnos nem tudtam menni.) Elég sokan összegyűltünk idén is. (Számokat majd a hivatalos sajtó közöl, de 500-an legalább voltunk) Könnyed, laza kis bringázás volt ez is, mint az előző. Mindenki a saját tempójában haladhatott, de elmondhatjuk, hogy a többség nem sietett. A szokásosnak mondható 2 frissítő pont is megvolt a nyírteleki, Közösségi Háznál és Rakamazon, a Teknősház Látogatóközpontnál. Mindkettő helyen hidratáltuk magunkat és ettünk pogácsát illetve finom Nagykállói almát. (tényleg finom volt!) Az időjárással sem volt gond. Napsütés és kellemes szellő kísért végig minket. Délután 2 körül elbújt a nap, így még kellemesebb volt a hazaút. Bár néhány szem eső elkezdett esni hazafelé, de nem lett belőle semmi.

A harmadik pikniken a fesztiválkatlan volt a célállomás, ahol egy kis pihenő után mindenki ment a maga útjára. Az idén ugyanis a COVID helyzetre való tekintettel csak Dj Till volt a "program", aki a bevonuló zenét szolgáltatta. Ahogy láttam, a többiek sem egyből hazamentek, hanem Tokajban barangoltak tovább.

Képek: 02 - 03 - 04 - 05 - 06 - 07 - 08 - 09 - 10

Kapcsolódó bejegyzés: Bringás piknik

Ismét egy bringatúra a Zöld kerék jóvoltából. Vagyis ez egy kombinált túra, mert a bicajos rész után gyalogtúrára is invitáltak minket. Ezúttal Nagykálló-Harangod, illetve az ottani erdő volt a célpont. (A gyalogtúrán én nem vettem részt.) A végső távolság a Kossuth térről 24 Km lett. Kb 50-60 bringás jött most el.

Ezen az útvonalon nem mentem még Nagykállóba, így az út fele számomra ismeretlen volt. Alacsony forgalmú utakon haladtunk az esetek többségében. A Harangodi tóban sajnos tavaly tavasz óta nincs víz, bár középen a Kállai-főfolyás azért csordogál a neki picit kiszélesített medrében. Úgy néz ki, hogy a rekonstrukció tovább tart, mint azt elgondolták. Mert elvileg nyár közepére, végére (a tavalyi hír szerint) már lett volna víz a kikotort mederben és a partot is rendbe tették volna. (Friss hírek az ügyben itt) E-helyett egy szépen zöldellő nádas látványa tárult elénk a tómederben. Legutóbb amikor itt jártam a kilátó is le volt zárva, de most újra fel lehetett menni rá. (Erre a túrára elfelejtettem fényképezőt vinni.)

Kiegészítés:
Egy következő hétvége alkalmával újra eljöttem ide, hogy megnézzem a gyalogtúra útvonalát, célpontját és hogy képet is készítsek. Hazafelé már Napkoron, Sényőn és Nyírturán át jöttem.

Képek: Bringás - zöldkeró képei - Útvonal
01 - 02 - 03 - 04 - 05 - 06 - 07 - 08 - 09 - 10

Kapcsolódó bejegyzés: Megújúl a Harangodi-tározó

A nyári nagy meleg augusztusra csak ideért. Elviseléséhez pedig sok-sok vízre van szükség. Nélküle nem könnyű kibírni akár egy kisebb bicajozást sem. Egyszer valahol (TV?) láttam, hogy a leghidratálóbb folyadék az nem a sima víz, se nem az ásványvíz, hanem tulajdonképpen a limonádé némi sóval fűszerezve. Szóval víz, cukor, só és citromlé. Persze az arányokra már nem emlékszem. De valószínű, hogy se cukorból se a sóból nem kell sok bele. Ezt csak azért nem értem, mert a neten meg a legrosszabbak közé van sorolva a limonádé. Na most akkor mi az igazság? Kicsit kutakodtam, hogy mi is van akkor most.

Az igazság (?) nem volt messze a limonádétól, mert végül is egy kutatás során azt tapasztalták, hogy egy icipici cukor azért kell a vízbe, viszont pluszban zsír vagy protein (tulajdonképpen a tej) még jobb hatással bír hosszú távon. A második helyezettnek egyébként a tejet írják több helyen, de szerintem nem praktikus azt vinnünk magunkkal, hiszen a pótlása is problémás lehet.

Ami engem illet, hosszabb túránál biztos, de amúgy is maradok a sima víznél. Ugyanis egy nyári napon abból a "csodaszerből" eleget úgy sem tudnék vinni egy hosszabb bringázáshoz. Ha pedig kifogy a vízkészletem, azt könnyen tudom pótolni. Falvakban szerencsére mindig találni működő kék nyomós kutat. És ráadásul ez ingyen is van. Igaz, hogy nem árt tesztelni a vízminőséget, mielőtt lecseréljük a kulacsunkban maradt folyadékot. Mert sose lehet tudni, hogy milyen vizet kapunk ezekből. Én legalábbis így teszek, mielőtt rátöltöm a meglévő maradék vizemre az új adagot. De ha még sem lenne kút, akkor valahol mindig akad egy bolt is. Amúgy én itthon és munka közben is csak sima (szénsavmentes) vizet iszom. Nagyon ritkán szoktam ízesített dolgot fogyasztani. (pl tej alapú italok, üdítők) Régebben (20+ éve) ez pont fordítva volt. De örülök, hogy áttértem a jóra. Abba most nem mennék bele, hogy vannak különféle sport izotóniás italok, mert nem vagyok ezeknek fogyasztója, ezért tapasztalatom és véleményem sincs róluk. Vagyis a véleményem az, hogy számomra felesleges kiadásnak tartom. Illetve mivel a versenyzést sem művelem, így nekem a teljesítmény növelés nem lényeges szempont.

Az biztos, hogy hosszabb távra nagyon fontos magunkkal vinni valamilyen italt és mindig ellenőrizni, pótolni azt. Én voltam már olyan szomjas, hogy egy folyóból (vagy tó? nem emlékszem, de valamilyen szabad strand volt az biztos) akartam inni, mert annyira kiszáradtam. Ráadásul ez külföldön történt és még gyerek voltam. Szerencsére megoldódott a dolog azzal, hogy egy idegen házhoz kopogtattunk be (többen jártunk így) és valahogy elmutogattuk, hogy életmentő nekünk, hogy ihassunk valamit. Kemény volt.

Július végén jött a hír, hogy a májusban elmaradt bringa piknik végül meg lesz tartva idén! Méghozzá augusztus 15-én. Ez jó hír, mert szerintem sokunk bánta, hogy a COVID-19 miatt elmaradt a dolog. Reméljük az időjárás is kedvez majd nekünk ezen a szombaton.

Bár ez még csak a 3. piknik lesz, de elég sokan voltunk már (1000 fő körül) a 2. eseményen is, így nem kizárt, hogy rekordszámú fővel indulunk most neki. Már csak azért is így gondolom, mert a COVID mellett az időjárás is eléggé betett, sőt azóta is betesz a bringázóknak. Így sokkal jobban várunk egy-egy ilyen tömeges kiruccanást. Még akkor is, ha mostanában voltak is és lesznek is még hasonlók. Pl Zöld kerék is szállít még egy rövidebb túrát is augusztusban. :) Hát na! Jó egy tömeggel együtt tekerni és kész.

Ismét egy Zöld kerék Alapítványos bringatúrán voltam. - Bár a Tokajig tartó út számomra elég unalmas tud lenni a végtelennek tűnő egyenes szakaszok miatt, azért a környéket szeretem. Illetve sokkal hosszabbnak is tűnik, mint egy általam megjárt hasonló hosszúságú bringás út. A másik, ami még nem tetszik ezen az útvonalon, hogy végig a nyílt égbolt alatt, az erősen tűző és izzasztó nap alatt kell tekerni. Jó, persze... Alig vártam már a nyarat, de azért ez sem a legjobb, ha szétéget a nap. Na de mindegy, mert van az, amiért meghozom ezt az áldozatot is. :) pl egy közös nagy tömeggel való bringázásért, mint ez. :)

A túra szombaton reggel 9 órára volt meghirdetve, de a szombati országos esőzések miatt végül vasárnap (07.26) lett megtartva. Újból szép számmal gyülekeztünk, ami nem is volt annyira meglepő, mert a helyi bringások szintén nem hagynának ki egy ilyet. Bár szemre kevesebb embert saccoltam, mint az éjszakai tekeréskor. (akkor elvileg 220-an voltunk). Most kb 100-150 ember lehetett. A Kossuth térről indult ez is, mint szinte minden ilyesmi túra. Az idő nem volt felhőtlen, de az odaút teljesen jó volt. Néha napos, néha pedig kisebb felhők takarták a napot.

Az úton voltak pihenők, ahol lehetett ingyenesen is harapni 1-2 dolgot. (zsíros kenyér, dinnye kóstoló), de kedvezményesen is vásárolhattunk pl fagyit, pékárut. A célállomás a Tutajos Beach strand volt, ahova én már nem mentem be. Visszafele Nyírteleknél elkapott egy kis zápor, amit kivártam (30 perc), aztán gurultam tovább. A fejtetőm picit megégett, mert visszafele (délután 13-14 körül) már erősebben és jobban sütött a nap. Főleg a zápor után. Hát na! Legközelebb tényleg viszek már sapkát! :)

További képek: Kupon - Kóstoló - Pihenő - Ajándék - Cél - Tisza-part
Még több kép a Zöld kerék google photos oldalán.

Valahogy nem akar jönni az idő, hogy rávegyem magam a kihívásos napom megtartására, pedig azóta már 2.5 hónap telt el. Ennek két oka is van. Az egyik a mostanában bejött nagyon meleg idők, a másik pedig, hogy lehet ebbe még sem egyedül kellene belevágnom. Bár ki olyan "hülye" mint én, hogy eljönne velem és bírná is? Igaz, még nem adtam fel a dolgot, csak egyre inkább tolom el az időpontot kb szeptember környékére. Akkor már talán nem lesz ez a nagyon meleg. (eddig az eső miatt panaszkodtam, most meg a meleg miatt. ejh. semmi nem jó.) Mert belegondolva nem nagyon tudom megoldani, hogy keveset érjen a tűző nap. Azóta voltam már hosszabb utakon, amiknek nyomait (barnaság) viselem is a karomon és a nyakamon. Sajnos csak ott egyelőre. Próbálom behozni a színt a többi testfelületemen is, hogy ne nézzek már ki ennyire "foltosnak". De mindegy. Ez nem is ide tartozik végül is. De azért egész nap kitennem magam az olykor nem alacsony UV sugárzásnak és folyton csak vedelni a vizet... hát nem is tudom, hogy jő ötlet-e ez ilyenkor. Szoktam persze használni naptejet, de abban sem vagyok biztos, hogy az önmagában elegendő.

Éppen ezért gondolkodom egy baseball sapka beszerzésén is. A hajam úgy is már ritkul egy ideje, így a fejtetőmet is el kellene kezdenem védeni. Nem mellesleg fordítva hordva a nyakamat is tudnám valamilyen szinten védeni a naptól. (lehet puhány vagyok!? :D)

Mindenesetre kár, hogy a tavasz ilyen vacak esős és hűvös is lett. Akkor lett volna jó megtartani ezt a napot, amikorra terveztem. Május elején, vagy április vége fele.

Kapcsolódó bejegyzés: A kihívás napja

Olyan csapadékos volt a május, hogy júniustól kíváncsiságból elkezdtem feljegyezni a csapadékos napokat. (összesen 15 nap) Nem pont a hónap elejétől kezdtem el a felírást, így a hónap kezdetére nem emlékszem már, de gyanús, hogy akkor is esett pár alkalommal. Nagyon sokszor délutánra jött az eső, így a tervezett bringázásaimat is meghiúsította részben. (Ugye nekem van egy célom most az évben, hogy havi távolság rekordot állítsak fel. És mivel sokszor hétvégén nem tudtam menni, így hétköznap munka után szorítottam neki helyet. Már amikor nem esett az eső, mert gyakorlatilag a hónap fele csapadékos volt). Volt egy szabad hetem is amúgy, de azon a napokon szinte mindig esett az eső. És hát persze, hogy nem csak futó zápor volt, meg hogy mindig munka idő utánra jöttek a felhők. Hát így jártam...

Na mindegy... Ez ellen úgy sem tudok mit tenni. De gondoltam akkor már legalább archiválom ezeket a napokat, hogy emlékeztessen az évértékelőmnél, hogy miért is nem tudtam többet menni 2020-ban. Bár... még nincs veszve minden, de a tavasz már gyenge lett az biztos.

Amúgy nem lenne bajom az esővel, ha nem így lenne, mint ahogy mostanában volt. Az ideális az lenne, ha esne akár kétnaponta is egy picikét. Mondjuk 1-2 órát. Így a mezőgazdaságnak se lenne kára és a kilométer hiányos bringások is örülnének. :) Az előző években nem emlékszem, hogy ennyire durván esős hetek lettek volna. Talán mert nem is volt ilyen. De olyanra pláne nem emlékszem, hogy nyáron újra elő kellett venni a hosszú nadrágot vagy pulóvert. Ezen a nyáron többször is. :/

Nálam az élménybringázás összemosódik általában az edzéssel is. Sosem okoz problémát, ha szendvedni is kell (sár, emelkedő, homok, köves út, stb) és általában keresem a "kihívásokat" olyankor is. Pl mindig úgy választok utat, hogy a lehető legkevesebb legyen rendes úton, vagy bringaúton. Na jó, néha azért vannak napok, amikor nem érdekel hol megyek, csak menjek. Terepbringás lévén most az egyik fajta terepet emelném ki, mint kihívás, amik általában erdőkben, mezőkön, illetve mezőgazdasági utakon és szántások mellett figyelhető meg leginkább. Ez a tipikus homokos út. De itt nagyon sokszor előfordul, hogy nem kevés homokréteg található és bizony már folyós homokká alakul az egész. Aki tekert már homokon, az tudja, hogy itt sokkal nehezebb haladni. Bizonyos homok mélységnél meg már szinte lehetetlen is. Legalábbis kellő vastagságú gumik nélkül. Nekem nincs bajom ezzel sem, bár azt nem állítom, hogy sose akadok el, de én fizikailag bírom és szeretem is valamilyen szinten az ilyen utakat. (De ha végig ilyen egy utam az már fárasztó nekem is) Az egyetlen negatívum persze a por, ami a szél vagy elhaladó jármű hatására felkavarodik és bizony át kell olyankor haladni ezen a porfelhőn. Vagy amikor tényleg tolni kell a bicajt, mert annyira "tengerparti" már a homok. De ez ezzel jár és ezeket meg ki lehet bírni.

És ha már homokos, földes talaj... Esőzések után ezek nagyon sárossá tudnak válni. Én átmegyek ezeken is, ha tudok, bár nagyon dagonyás utam még nem volt. Ezek azért tudnak meglepetéssel is szolgálni. Simán el lehet akadni egy sűrű sártengerben, vagy egy kis pocsolya tud olyan mély is lenni, hogy meglepjen. És ezekből olykor csak gyalog lehet kikászálódni. De ez is hozzátartozik a terepbicajozáshoz.

A másik dolog, hogy emelkedőkön is "szenvedni" kell néha. Nálam nincs fel- és leváltás, csak tekerés izomból. És én ezt is szeretem. Biztos én vagyok fordítva bekötve, de míg mások a könnyebb utat választják (váltanak egyet, kettőt), addig én inkább megoldom erőből, még ha szenvedős is. Már amit megtudok ugye... (Ha hosszan kellene így mennem, azt nyilván én sem bírnám.) De amíg csak egy-egy részek ilyenek az utamon, addig legalább edzem a testem olyankor is. - Igaz, amikor még volt váltóm, azért én is váltogattam néha. ^^

Klikkre folytatódik!

Olykor-olykor ránézek a Zöld kerék alapítvány oldalára, hogy van-e valami éppen, amire el tudok menni. Volt már olyan, hogy el tudtam volna menni egy-egy túrájukra, de mégis kihagytam. Meg olyan is, hogy valamire későn bukkantam rá, pedig elmentem volna. Ezt is most a barátnőm vette észre, hogy lesz. Mivel erre most készültem (vagyis készültünk) már 2 héttel előtte, így csak az időjárás tudott volna beleszólni. Aminek mostanában volt is esélye, mert elég csapadékos volt eddig a június is. Lassan már két hete esett itt az eső majdnem minden nap, így kérdéses volt, hogy lesz-e ebből valami, de szerencsére végül nem esett és nem volt hűvös sem nagyon a néha erős szél ellenére sem. Így egy elég kellemes kis esti bringázás lett belőle.

június 23 - 20.30 Kossuth-tér -> Nyírtura -> Kemecsei út -> Sóstói tó sziget -> Nyíregyháza (29 km)

Nyugodt tempóban haladtunk egyszeri megállással (a lemaradtak bevárásával) az éjszakában. A városból kiérve teljes sötétségben is haladtunk. Lehettünk vagy 100-150-en. Én rögtön az első pár száz méteren elhagytam a pót villogómat (ami darabokra is esett), de sikerült visszaszerezni működőképesen.

A végállomásunkon (Sóstó) egy kis élő zene fogadott minket, ami után mindenki ment az útjára. Este lévén nem vittem fényképezőt magammal, így csak pár rossz minőségű mobilos kép lett készítve, illetve a többiek videója.

Útvonal - Az indulás pillanatai

Online / offline térképolvasás, GPS, vagy "vakon"? - Egyike vagyok azon keveseknek, akik nem nagyon rajonganak az "okos" mobiltelefonokért. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy számomra nem nagyon van értelme, így szinte nem is használom. Jó dolog, hogy léteznek, nem is vagyok ellene, csak engem valahogy nem kapott el ez a láz, mint a többséget. Jóformán alig látható nálam ilyen eszköz. - Hát na. Oldschool arc vagyok.

Így talán nem is meglepő már, hogy én, amikor tájékozódom inkább térképet használok. (persze nem papír alapút, hehe) Otthon tanulmányozom a célpontig való eljutási lehetőségeket, mielőtt nekivágok egy újabb túrának. Netes térképek (google, bing, mapcat) segítségével nézem meg, hogy hol és merre kell mennem, hogy jó legyen. Sőt, az utcaképet is (google) néha meglesem, pl ha referenciapontokat keresek. Bár ez sem mindig mérvadó, mert azok lehetnek régebbi felvételek is. Vagy eleve nem is léteznek, mert kis forgalmú út, vagy mert földút, erdei út. Meg aztán GPS használatával bárki eljut bárhova. Így meg azért legalább benne van egy kis eltévedés lehetősége is. ^^ Amiben amúgy már volt is részem, bár az csak annyit takart, hogy perpillanat nem tudtam hol is vagyok pl egy nagyobb erdőn belül. Vagy hogy egy kanyarral többet fordultam valahol, mint kellett volna. De ezeket időben észre lehet venni, ha előtte néhány referenciapontot kijelölök a térképen (vagy a fejemben a térképen) az utam során, amihez képest tudom, hogy jó úton haladok vagy merre is járok. Bár ez pont egy erdőben elég nehéz is lehet. Olyan egyforma minden út és leágazás. Illetve ha visszafelé ugyanazon az úton haladok, fordított irányban megtévesztőek is lehetnek a dolgok, ha nem jegyeztem meg rendesen az utat. De ezért is jó ez. Van egy kis kaland is benne. :)

Klikkre folytatódik!

Az ember hajlamos picit megfeledkezni azokról a dolgokról (ez esetben helyekről), amik itt vannak az orra előtt. És tényleg! Ha már múltkor írtam a városi bringautakról, akkor gondoltam megemlítek még pár célpontot, amit a bringatúrás részlegbe nem raktam bele, mert bringával szinte nem is távolság. Időről-időre felkeresem ezeket a helyeket, még ha csak áthaladás céljából is. Némelyiket ritkán, míg másokat gyakrabban.

- Geri-domb (Őr-halom)
(Kunhalom, Nyíregyháza legmagasabb pontja ^^)

- Simai-úti lőtér
(Natura 2000 terület, Ritka fajok élőhelye)

- Borbányai lőtér
(Homokbuckás mező, füves terület, "cross pálya")

- Sóstógyógyfürdő, Sóstói erdő
(Állatkert, kalandpark, vízpart, a város tüdeje...)

- Bújtosi városliget
(Bújtosi-tó, kondipark, játszótér, pihenés)

- Nyírteleki légvédelmi rakéta emlékmű
(Emlékmű, pihenő)

- Királyteleki Sóstó-tanya
(Nyírtelek után, Ex-lege természetvédelmi terület)

- Oláh-rét
(Mező, nádas, Érpataki-főfolyás, természetvédelmi terület)

...az utolsó picit kakukktojás, mert ez már távolabb van azért. De ha valaki már elgurul az Oláh-réti víztározóig, akkor ide is elnézhet, mert ez mögötte van. Bár sokaknak ezen terület is érdektelen lehet, hiszen ez csak egy mező és egy patakocska (Érpataki-főfolyás) a közelben. De aki elvonulna a város zajától és szereti a természetet, az megpihenhet itt is és megfigyelheti az itt élő növényeket, állatokat, rovarokat. Halakból is elég sok úszkál már a kis híd melletti részen is. Hasonló mező a két lőtér területe is, bár azért láthat érdekes dolgokat is, akit amúgy érdekel a természet. (távcső használat ajánlott)

Olvasmányok: Simai úti lőtér - Oláh-rét Természetvédelmi terület - Geri-domb
Vegyes képek: Galéria megnyitása

Kapcsolódó bejegyzés: Városi bringautak

Hosszabb kihagyás után ismét logolom a megtett távolság adatokat, hiszen tavaly Júniusban megint feltettem a km órámat a bicajra - akarom mondani a zsebembe. Aztán hipp-hopp megint el is telt egy év. Íme a mostani adatok hónapokra lebontva:



Összes megtett távolság 2143 km. - (Mért időszak: 2019 Június 2 - 2020 Június 2)

Az egy nap alatt megtett maximum távolság 70+ km volt.
Legtöbbet 2019 Júliusában mentem.
Legkevesebbet pedig 2020 Februárjában.

Nem teljesen úgy alakult az évem, mint azt reméltem. Pl a nyár vége is gyenge volt nekem bringás szempontból. :/ (Augusztusban csak 40 km? ejh... és Szeptemberben is keveset mentem. De nem tudtam menni, hiába jó idő volt) Sajnos az idei Május se volt valami jó ebből a szempontból. :/ Pl az utolsó hétvégére tervezett minimum 100 Km távomat se tudtam letekerni az időjárás miatt. - Egyébként valószínű, hogy tovább fogom mérni az egy év letelte után is a megtett távolságot. Mert miért ne? Pláne így, hogy a zsebemben van az óra így abszolút nem zavar az sehol.

Ezek az adatok amúgy még mindig csak a bringára vonatkoznak. Ha beleszámolnám a csotrogánnyal letekert távolságot is, az minimum 400 km lenne még pluszban, ha hetente csak egyszer használom a dolgaimra. Ezt pontosan nem tudom kiszámolni, mert változó számban járok el vele helyekre. De ha saccolnom kell, akkor az 500 km / év körül lehet a valós adat. (kb heti 2-3x használom)

Kapcsolódó bejegyzés: Kerékpár computer (2)

Néha szokott úgy alakulni, hogy nincs már idő elmennem egy messzebb útra (pl közeledik az eső/vihar, vagy más dolgom volt, vagy lesz, stb), de mégis azért még mennék bringázni. Illetve, hogy picit más "irányba" mennék, mint a megszokott. Ekkor jön a képbe a városi bringázás lehetősége. Azaz a városi bringautakon történő biciklizés. Nálam ez néha felfedezéssel is jár, mert keveset szoktam így bringázni. (a boltokba menetel és egyéb ügyek intézése az más tészta) Így vannak olyan városrészek, ahova nem is járok sűrűn (vagy szinte sose) és ezeken a helyeken néha "észreveszem", hogy idő közben lett bringaút is. Ezek inkább a külterületeken lévő bringautak: Mint pl a kertvárosi rész (egészen a LEGO-ig), borbánya (Tünde utcai bringaút, ez viszonylag új), vagy Sóstóhegy fele, illetve kifelé a városból a kórháztól (Kállói út, ez is elég új építés) egészen a Csárda utcáig, stb. Elég sok kilométert össze lehet szedni csak az ezeken való tekerések alatt is.

Azért nagyjából képben vagyok a városi bringautas fejlesztésekkel, ezért tudtam én ezekről, hogy lesznek és épülgetnek, csak éppen nem vitt arra utam sose, így én általában csak ilyenkor keveredem arrafelé, hogy meg is nézzem azokat, illetve hogy végig is guruljak rajtuk. Mindenesetre azért jó látni, hogy vannak ilyen fejlesztések is.

Ahogy most visszanézegettem a korábbi bringaút építéssel kapcsolatos híreket, illetve utánanéztem, hogy van-e valami, ami esetleg most épül bukkantam rá egy érdekes hírre. Bár nem új a dolog (csak nekem volt az) és nem is közvetlenül Nyíregyi fejlesztés, hanem Tokajhoz tartozó beruházás, de az tök mindegy. A lényeg a lényeg.

- Épülhet a kerékpárút a hegy körül
Tokaj konzorciumi vezetésével 1 milliárd 840 milliót nyertek a projektre

- Épülhet a kerékpárút (friss hír az ügyben)

És ez is új volt nekem, hogy létezik ilyen is:

- MK Kerékpárút nyilvántartás
- terkepem.hu

Ez utóbbi két oldal akár hasznos is lehet majd még a közeljövőben. A hegy körüli út meg tulajdonképpen nem is értem miért nincs még kiépítve. Csodálkoztam is, hogy a Tarcalig vezető bringaút egy idő után el is fogy, és hogy azt mégis miért nem építették tovább, amikor épült (2016). Biztos van neki oka, de akkor a lényeg, hogy nem felejtették el, csak az majd később épül meg (azért ennek már 4 éve kérem szépen). Mindenesetre nincs más hátra, mint hogy türelmesen várunk és egyszer majd kész lesz talán.

Kapcsolódó bejegyzés: Kerékpárosbarát város

Szerencsére én nem vagyok cigi, ital, gyors étel, drog, kávé és szinte semmilyen káros szenvedélynek függője. Khm!... Na jó ez nem teljesen igaz, mert a fülesben a zenét maximális hangerőn nyomatom mindig. Az pedig káros... Viszont a bicajozás károsnak ugyan nem káros, de nálam már függőség és megszállottság lett. Érdekes, mert pár éve még eszembe sem jutott, hogy ezt gondoljam. Tulajdonképpen a karantén helyzet és a rossz időjárás (hideg, szél és esők) világított rá erre az észrevételre. (nem tudtam annyiszor és annyit menni, amennyit szerettem volna) A karantént még hagyjuk is, mert én csak a rossz időben maradtam otthon. Ez a tavaszi időjárás valami nagyon béna lett most. :/ Remélem innentől kezdve a nyár az nyár lesz és mehetek kedvemre. (csak ne essünk át a túloldalra se!)

Régebben is bicajoztam sokat, de akkoriban nem is tudtam mennyi távolságot is mentem egy-egy alkalommal. Nem is érdekelt különösebben. Aztán, ahogy elkezdtem mérni, tudat alatt bennem volt, hogy egyre többet menjek. Vagy legalábbis egy kerek számot tekerjek le. Végül is eddig is így volt ez nagyjából, csak nem volt viszonyítási alapom, ezért érzésre ment. Egy ideje már ez odáig "fajult", hogy hétvégente, ha tehetem minimum 50 Km-ert letekerek naponta. Ez az esetek többségében bőven meg is van. Ha kimarad egy nap, vagy ha kevesebbet megyek, akkor már hiányérzetem van. És igénylem testileg, mind szellemileg is a jó bringázást.

De "megszállottnak" (komoly bringásnak?) lenni lehet máshogy is a bringával kapcsolatban. Pl. szerelés/folytonos újítgatás, csapatban edzések, biciklis öltözet használata, tisztogatás, stb. Bár én szeretem szerelni és átalakítani a bicajt is, de csak akkor teszem, ha indokolt vagy van egy újabb ötletem. Illetve továbbra sem fogok beöltözni a bringázáshoz, pedig mondhatnám, hogy "komoly" bringás vagyok. :) - Egy a lényeg, hogy jó időben alig várom, hogy kint legyek és tapossam a pedált ezerrel! :) És ha ez valamiért nem jön össze, akkor meg morcos vagyok. :/ Mondjuk ezzel szerintem nem csak én vagyok így. Akinek a bringázás a hobbija, az ha teheti, menni is akar és fog is. :)

Nem rég újból (kétszer is) megkergettek kutyák. Legutóbb két kutya is egyszerre. Egy viszonylag gyakran megtett útvonalamon, ahol eddig nem voltak ebek. Biztos most szabadon engedték őket, hogy "legeljenek", vagy akármi. Igazából már többször is volt ilyen és általában békén hagytak egy idő után. Meg én is az eset után pár perc múlva már el is felejtem a történteket általában. De most gondoltam megírom a véleményem erről is. Amivel szerintem nem leszek népszerű a kutyabarátok körében, de hát ez van. Egy dolog biztos, hogy alapjában véve se szeretem a kutyákat. Nincsen különösebb bajom velük amúgy, de én nem vagyok "kutyás" ember. Ők balra én jobbra. Ennyi. (amúgy macska szerető vagyok. ^^) Amikor kerítés mellett megyek el és már ugatva fut felém, már akkor baromira tudnak idegesíteni az ugató kutyák. Azt megértem, hogy nagyon sok függ az embertől, hogy milyen lesz a kutya maga. És ebből a szempontból inkább a gazdáját kellene szidni, hogy milyenné tette. Meg azt is megértem, hogy egy háznál a kutya a területét védi csak. De engem ez cseppet sem érdekelne, amikor egy vérengző, nagyobb testű "vadállat" kerget éppen. Legszívesebben úgy pofán rúgnám egy munkavédelmi cipővel, hogy lehet meggondolná, hogy nekem jöjjön-e még egyszer. Bár tudom, hogy a kutya pl pont csak még jobban jönne nekem fele ilyen esetben. Igazából ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy mennyire utálom és gyűlölöm őket ilyenkor. És igen, felmegy az adrenalinom ilyen esetekben eléggé, hogy a szitkozódáson túl már-már tényleg odaba*snék neki valamivel. De egyelőre inkább csak rákapcsoltam és eliszkoltam tőlük. ^^ Természetesen kutya függő a dolog. Kistestű kutyák esetében sose aggódom, mert azok futni se tudnak gyorsan (biciklihez képest) és nagy veszélyt sem jelentenek. Ellenben a közepes és nagyobb testű kutyáknál már más a helyzet.

Neten utánanéztem, hogy van-e valami tanács ilyen esetekben. Mert tény, hogy nem sokat tudok a kutyákról. Sose érdekeltek, de talán nem árt, ha tudok 1-2 dolgot róluk. És hát jól tettem, mert volt is pár tipp, amiket ki is jegyzeteltem magamnak:

Klikkre folytatódik!

"A kihívás napja (challenge day) 1991 óta kerül megrendezésre május utolsó szerdáján, amely a világ talán legnagyobb egy napon zajló lakossági sporteseménye."

Emlékszem régen gyerekkoromban az iskolában a kihívás napján különböző sportágakban kellett különböző eredményeket elérnünk. Bár nem volt kötelező a dolog, de gyerekként az ember szeretett mozogni és sportolni is még, így szerettük ezeket a napokat. Aztán felnőttünk és már el is felejtettük. Vagyis én biztosan. Na nem a mozgást, hanem ezt a napot, hogy ez bizony még azóta is meg van tartva. Már halványak ezen emlékek, de ennek a napnak az emléke alapján lett egy ilyen ötletem, hogy bringás szempontból megtartom. Illetve ezen a napon (egy általam választott napon) kicsit újra gyerek lehetek. Ugyanis a fejembe vettem, hogy csinálok egy napot, amikor nem csinálok semmi mást, csak bringázok egész nap. Természetesen emberi keretek között implementálva ezt. Tehát pl. reggel 8-tól este 8-ig és azért nem megállás nélkül, hanem könnyedén, ráérősen, meg-meg állva és pihenve. Felfogható ez egyfajta egynapos túrának is, vagy csak egy gyerekes csavargásnak. ^^

Ha egy egyszerű egynapos túrázásnak fogom fel, akkor is azért a tényleges kihívás része meg van a háttérben, hiszen kíváncsi is vagyok magamra, hogy mire vagyok képes. Mennyi távolságot tudok menni egy nap alatt? Hogy fogom bírni? Mennyire fog fájni az ülepem, lábam a nap végére? Megúszom-e defekt nélkül? Meg fogok-e ázni? - Egy biztos, hogy a napi rekordom meg fog dőlni még úgy is, hogy nem az hajt, hogy minél többet menjek. És sehogy máshogy nem is tudom ezt majd újból megdönteni, csak egy újabb ilyen nappal. Mivel nem csináltam még ilyet, ezért óvatosan közelítem meg a dolgot. Aztán majd a nap után okosabb leszek, hogy hogyan lehet beosztani az energiát, legközelebb többet kell-e pihenni a tekerések között, stb. Picit azért tartok ettől a naptól tudván azt, hogy 60-70 Km után azért érzem, hogy jó végre leszállni a bicajról és pl gyalogolni, vagy állni egy kicsit.

De mégis várom már és minél hamarabb véghez is akarom vinni, mert nem a nyár közepére kellene ezt időzíteni, amikor majd durva meleg lesz. (bár a COVID-19 miatti korlátozások, esetleges tilalmak is közbeszólhatnak még) Ha minden jól megy és az időjárás is úgy akarja, akkor még a (Május) hónapban szeretném letudni ezt a bringás napot. Nem tudom, hogy más csinált-e már ilyet, de nekem ez teljesen új dolog lesz és így lehetséges, hogy lesznek dolgok, amiket majd még finomítani kell legközelebb. (Ugyanis ha jól sikerül, lehet, hogy hagyomány lesz belőle.)

Hasonló témát már pedzegettem régebben, de akkor ezekről megfeledkeztem. És most sem az akáctüskére gondolok és az egyéb defektet okozó dolgokra, hanem inkább a rovarokra és növényekre. Egyéb veszélyes állat erre fele nem nagyon van. (vaddisznó, kígyó, medve, stb) Bár ha úgy nézzük, egy egyszerű őz is meg tudott már ijeszteni, amikor kb 10 méterre előttem gondolta, hogy átfut a túloldalra. Vagy egy hirtelen átrepülő fácán is akár. És tágabban nézve nem csak az erdőket, hanem az erdők melletti réteket, mezőket is beleértve. Egyszóval, ahol bringával járok.

Azt hiszem, hogy gyerekkoromban talán egyszer volt kullancs bennem. De azóta valahogy nem. Pedig sokat járok erdőben, mezőn. Bár gyerekként fetrengtünk és hemperegtünk a földön, sárban, mocsokban, gazban és szinte mindenhol. :) Nem törődtünk semmivel, csak jól éreztük magunkat. Igaz, azóta azt is megtudtuk, hogy a kullancs az nem a fáról lesi az embert és "ugrik" a nyakunkba, hanem az alacsony aljnövényzetek közt búvik meg és várja áldozatát, amire felkapaszkodhat. Vagy csak véletlenül rákerül (hozzátapad) az arra haladó és a növényzethez hozzáérő áldozatára. Szóval önmagában az, hogy bemegyek az erdőbe még nem veszélyes kullancs fertőzés szempontjából. Na persze akkor, ha a kijárt úton haladok. Mert ha bemegyek a susnyásba, ahol bizony hozzám ér a sűrű aljnövényzet, akkor már esélyes lehetek kullancsot összeszedni. Én néha megteszem ezt is, de egyelőre még szerencsém volt ilyen téren.

A következő vérszívó ellenségem a szúnyog, amit érthetően szintén senki sem szeret. Mert ezek nem csak este jönnek elő, hanem bizony nappal is. Pedig bringás szempontból nézve pont, hogy kevésbé vagyunk kitéve nekik. Mármint csak akkor nem, ha kellő sebességgel mozgásban vagyunk. Engem még nem csípett meg szúnyog úgy, hogy haladtam a bicajjal. Ellenben amint megállok, rögtön tapadnak rám. Ezt persze kivédhetjük szúnyogriasztó spray-kel. De csak nagyjából. Egy gyenge pontot biztos talál majd a szúnyog, ahová nem lett elegendő riasztóanyag felhordva. Engem pl pólón keresztül szoktak megcsípni ilyenkor, mert oda nem permeteztem általában magamra. Szóval a vékonyabb ruhánkra is célszerű fújnunk. Vagy inkább az az alatti testünkre. De ha nem is teljesen, azért részlegesen tudunk védekezni ellenük. (általában véve ezek a készítmények jók a kullancsok ellen is)

Klikkre folytatódik!

Ez az eset is még tavaly (Júliusban) történt és nem is tulajdonítottam neki nagy feneket, mert hát megtörtént és kész. Aztán el is felejtődött az eset. Most is csak azért jutott eszembe, mert nézegettem a régi bringás képeimet és ott megláttam. Habár facebookra kitettem akkor, de ide már nem, mert nem tartottam érdemesnek. Aztán most meg úgy gondoltam, hogy de hát ez a blog velem és a bringámmal kapcsolatos tartalmaknak indult elvileg. Hát akkor meg egy ilyen kalandot is simán megoszthatok!

Szóval az eset úgy történt, hogy haverral bicajoztunk és mentünk hazafele Nyírtelekről, amikor is elkapott minket egy kisebb eső. Voltak jelei, hogy lehetséges, hogy fog esni, de nem ijedtünk meg és csak azért is elmentünk bicajozni. Nyírteleknél tehát elkezdett esni és mi meg kerestünk egy helyet, ahova bebújunk, hogy kivárjuk, amíg eláll. Gondoltuk, hogy az Aprajafalva játszótér jó lesz nekünk. Ott le is telepedtünk. Poénból gondoltam egyet, hogy megmászom azt a kis hajót, ami a játszótéren volt és pózolok egyet a bringámmal rajta. Ekkor még csak csepergett. Már éppen másztam lefele, amikor is láttam, hogy elhalad egy rendőrautó a játszótér előtt. (haver éppen a hintában ült :D ) Amikor már leértem, láttam, hogy visszatolatnak és ekkor már gyanús volt, hogy ihaj, ebből lehet valami. És igen! Megállva kiszálltak az autóból és elindultak felénk. Kérdezték, hogy mit csinálunk itt, honnan jöttünk, stb. Elmondták, hogy ez a hely a gyerekeknek van fenntartva és nem szabad felnőttként a játékokat használnunk. (Elvileg ez ki is van írva a játszótér elé egy táblára) És hogy mostanában sok volt itt a rongálás is. Igazoltatni akartak, de egyikünknél sem volt személyi igazolvány. :D hehe... Adataink bemondása alapján igazoltattak le minket végül. Morcosak és komolyak voltak végig, tehát viccelődni se mertünk igazán. Ha nagyon akartak volna, akkor büntethettek is volna pl a csengő és a "macskaszemek" (küllőprizma) hiánya miatt. Mert nekem nincsen a küllőn prizma és csengőm se. Havernak van csengője, de prizmája szintén nincs. Minden más az van, ami kötelező.

Végül elmentek és mi is továbbálltunk a csepergő esőben. Nem áztunk meg nagyon, mert csak enyhén esett hazáig. - Egyébként eddig még sose állított meg rendőr. Mondjuk errefelé nem is szokták annyira reflektorfényben tartani a bringásokat. Talán maximum húsvétkor. Mondjuk ennek én csak örülök.

Már régebben is akartam geoládákat keresni, csak valahogy elmaradtak. Talán azért is, mert nem találtam meg az elsőt, amit kiszemeltem és hamar fel is adtam utána. :D Na jó, nem teljesen csak ezért. Volt sok más dolgom és nem erre koncentráltam. Azért itt ugye le is kell szállni a bicajról és ha olyan helyen van, akkor bizony gyalogosan folytatni és egyéb dolgok. De tavaly úgy gondoltam, hogy párat megkeresek, miközben bringázok is.

Azért van jópár geoláda a városban, szóval lehetett válogatni, hogy melyiket kutassam fel. Lehet egyeseknek ez picit gyerekes dolog, pedig amúgy nem az. Ez egy kisebb kaland. Lehet, hogy a nagyobbacska gyerekek jobban élvezik ezt, de felnőtt fejjel se rossz móka ez. Megnézni a "ládika" tartalmát, hátrahagyott üzeneteket, közben bringázni, stb. (Egyik általam megtalált ládikából sem vettem ki semmit amúgy) Nem mindet találtam meg ugyan, de annyira nem bánkódtam miatta. Pl volt, ahol csak a jelszót láttam meg. És szerintem nem azért, mert a láda ténylegesen nem volt a helyén (sajnos az is előfordul, hogy egy állat vagy rosszakaró ember eltulajdonítja), hanem mert szerintem nem voltam elég alapos. Hát na! Majd ha megint olyan kedvemben leszek, akkor ládát is keresgélek. Csak lassan már olyan sok tervem van a nyárra, hogy csak na...

A következő helyeken lévő "ládákat" kerestem fel:

- Igrice mocsár
- Sóstói-erdő
- Első vasúti vasbetonhíd
- Nyíri arborétum
- Körmendi-tanya Golf pálya
- Bujtosi liget

Képekekkel nem tudok szolgálni, mert ezt a ládakeresést egy hirtelen jött ötletből vezérelten követtem el egy bringázásom alkalmával. És persze nem volt nálam fényképező. :/ De ha lesz még ilyen, akkor viszek fényképezőt is és legalább amit megtalálok, arról készítek képet.

Aki szintén keresgélne Nyíregyen (vagy bárhol máshol), annak ajánlom a http://geocaching.hu oldalt. Jó szórakozást, illetve láda-keresgélést hozzá! Akár bringázzással egybekötve, hiszen úgy az igazi. :)

Kiegészítés:
Nem rég felfedeztem egy számomra új játékot, amit szintén lehet akár bringával is játszani. Ez a munzee. Itt QR kódokat kell keresnünk végülis bárhol. Én véletlenül láttam meg egy jelzőtábla háta mögött egy kis matricát, amire felfigyeltem.

"A munzee (ejtsd: manzi) egy okostelefonnal játszható, modern kincskeresés. A munzee szó a német die Münze (érme) szóból származik. A játék Németországból indult 2011-ben, de ma már több mint 228 országban szerte a világon megtalálható; a játékosok száma pedig megközelíti a 300 ezer főt. Ez a szabadtéri játék nagyon hasonlít a geocachinghez, de ez QR-kód technológián alapszik. A játék lényege, hogy a világ különböző pontjain elhelyezett QR-kódokat meg kell találni, majd a kódot egy okostelefonon futó Munzee alkalmazással le kell olvasni. Mind a telepítésért, mind a megtalálásért a játékosok pontokat kapnak. Az egyéni pontvadászat mellett lehetőségünk van csapatban, úgynevezett klánokban is versenyezni. A munzeek adatai és koordinátái a játék nemzetközi honlapján megtalálhatóak." - wikipedia

Éppen a nagy szerszámos ládámban kutakodtam - amiben mindenféle szerszámok vannak egyébként - amikor is kezembe akadt egy régi bicajos "kulcs". Aztán előtörtek az emlékek, amikor is már nagyobb gyerekként akár ezen darab szerszámmal is megszereltük a bicajunkat. Mai szemmel nézve ez volt az akkori multiszerszám. A jobbakra talán rá is volt írva, hogy melyik milyen méretű csavarokhoz jó. Erre, ami nekem van nincsen, de ezek a méretek vannak rajta: 8, 9, 10, 12, 13, 15, 17 és 18mm, meg valami karmos középrész leszedő. Több verzió létezett ezekből és nekem is több volt. (Ez ami most van nem az, ami gyerekkoromban is volt nekem, mert azok elvesztek már. :( Ezt már ebben a modern korban szereztem be) Lehetett szeretni, nem szeretni, de én ötletesnek véltem abban az időben. Pl elég vékony volt ahhoz is, hogy a kónuszokhoz is hozzáférjünk, vagy a pedálokat is le lehetett vele szedni. Bár néha ilyenkor előkerült a kalapács is, ha nem bírtuk kicsavarni.

Nagyon nagy erőket tehát lehetetlen volt kifejteni ezzel a kulccsal (kicsi erőkar lévén), de azért mégis megtette, mert nem hullott szét alattam sose bicaj. :D Meg valószinűleg senki alatt sem, aki kicsit is odafigyelt. A régi bicajok azért elég egyszerűek voltak. Szinte csak ez a "multitool", vagy egy mezei villáskulcs készlet kellett a karbantartásához. Na jó, azért nem mindent lehetett ezzel megoldani, de egy mai multitool-lal sem az a cél. Hanem, hogy jó ha van a kéznél némi szerszám az úton, vagy ha bárhová megyünk. És emlékszem, ezeknek a kulcsoknak még volt egy kis tartójuk is (több méretben is voltak), amit az ülés mögé, vázra, vagy a kormányra lehetett felakasztani. (Azt a tipikus hangot sem felejtem el sose, amit ebbe a tartóba helyezett kulcsok zörgése okozott egyenetlen talajon gurulva. Hát még akkor, amikor ugrattunk. :P) Sajnos erről csak netes képet találtam, pedig volt nekem is és használtam is, mert hát az milyen "vagány" volt már akkor. :) Nekem úgy rémlik, hogy volt mindkét méretből. (más bicajhoz más méret)

Klikkre folytatódik!

Egyre közelebb vagyunk a jó időhöz és így a bringás szezon kezdetéhez is. (Április?) Már én is több tervet előkészítettem az idei évre, amit szeretnék, ha megvalósulnának. Az egyik pl az, amivel igazából nem foglalkoztam még, de pl ösztönző lehet, hogy ezentúl mindig (minden évben) megugorjam az előző rekordjaimat. Tavalyi adataim szerint a napi maximumom 70 + egynéhány km volt. (De maradjunk most a miheztartás végett a 70-nél) Illetve nyár közepétől már újra elkezdtem mérni az összes megtett kilométereket, így azt is tudom, hogy Júliusban mentem a legtöbbet, ami 515 km volt.

Ebből kifolyólag azon agyaltam, hogy képes lehetek-e 1000 km-ert menni egy hónapban. Ha 30 napot értünk ez alatt, akkor nyilván megoldható. De ha csak a hétvégéket nézzük, akkor már elgondolkodtató. Így akkor egy hónapban maradna 8 napom ezt összehozni, és egy napon 125 km-ert kellene megtennem. Hááát.... Így picit keménynek hangzik.... :D Úgyhogy egyelőre csak 600 Km-ert tűztem ki célnak az egy hónap alatt. (Nagyon valószínű, hogy ez tényleg 8 napot fog jelenteni) A tavalyi 515-höz képest ez a 600-as célpont már sokkal elérhetőbb. Ez napi 75km-ert jelentene egyébként. Hangsúlyozom, hogy leginkább csak hétvégén tudok bringázni. És persze nem bringázhatok egész nap, mert azért akadnak más teendőim is olyankor. De mégis megpróbálom. Aztán ha sikerül, legközelebb majd emelem a tétet pl 700-ra. :)

Bár azt látni kell, hogy elég csak az egyik napon nem hozni a megfelelő távot és máris megdőlhet a cél elérése. Hiszen akkor a következő napon (vagy napokon) kellene bepótolnom a hiányt. Így azért már rizikósabb lehet a dolog. Ezért, ha tehetem a 75 km-től többre fogok törekedni naponta. Hátha új napi csúcsot is jegyezhetek így. :-)

Meglátjuk! - Szeptember vagy Október végén visszatérek az adatokkal.

Idézhetném a klasszikus kabaréjelenetből, de sajnos ha nem is léptem bele, a bringával viszont belehajtottam pár hete. :( Nem egyszer esett ez már meg velem és gondolom másoknál is előfordult már többször is. Általában nyilván nem veszem észre és úgy megyek bele, de volt már olyan is, hogy utolsó pillanatban észrevettem ugyan, de olyan szerencsétlenül manővereztem, hogy pont átmentem rajta az egyik kerékkel. Szóval így vagy úgy, de előfordulhatnak ilyen balesetek. Aminek nagyon nem szoktam ám örülni, mert a bütykös gumiból nem egyszerű kiszedni a cuccot. Most legutóbb mindkét kerék olyan lett. :( Hát na... SHIT HAPPENS!

Amint észreveszem, egyből neki is állok eltávolítani, amire több technikám is van. Amely módszerek tulajdonképpen egy dagonyázás utáni kerék tisztításhoz is használhatóak lehetnek. A klasszikus keresni egy botot vagy ágat és kipiszkálni a nagyját, aztán hagyni a többit, hogy majd az szépen magától lemorzsolódjon (homokos talajon) technikán túl azt is szoktam, hogy keresek egy pocsolyát (ha éppen van) és abban áztatom le a maradékot. Vagy valami murvás, kavicsos helyet keresni és ott oldalirányú mozgásokkal lekapartatni. A legideálisabb erre az apróbb kavicsos út, vagy feljáró, behajtó. Ugyanez sűrű fűben is jó módszer. Általában minden technikát egyszerre használva szépen meg is tudok szabadulni ettől a kellemetlenségtől. Egy ideje ugyan (sajnos) nem érzek illatokat/szagokat, de akkor is zavaró, hiszen a kerékkel magamra is csaphatom akár (pl arcomba, hátamra, ruhámra, stb). Illetve a bringa a lakásban van tárolva, tehát oda sem lenne jó bevinni ezt a trutyit. Persze otthoni körülmények között eltávolítani már másabb lenne a helyzet, mert lehet használni keféket, szivacsokat akármit, de én nem szívesen vinném haza az anyagot (pláne, hogy garázs sincs) és még inkább nem olyanoznám össze a tisztító kellékeimet.

Talán - ha mondhatom ezt - ez a kellemetlenség mégis csak szerencsésebb, mint cipővel belelépni. Mert több lehetőséget látok, ami az eltávolítást illeti. Pl mert eleve nem rajtam van és gyorsan elgurulhatok a megfelelő helyre, hogy leszedhessem. De egy biztos, hogy elég kellemetlen az ilyen.

Tehát kedves kutyatartók tessék összeszedni az erdőben is! - Köszönjük! Vagy legalább ne a kijárt úton végeztessék el a kutyáik dolgát, ha már ott "teccik" hagyni.

Terepbringás lévén naná hogy kedvelem az erdőket is. És gyakori erdőjáróként sokszor látom, hogy egyes részeken, ahol fakivágások miatt erdőfelújítás történt az újratelepített facsemeték szabályosan egy-egy sorban vannak ültetve. Ha ilyet láttam egyből az jutott eszembe, hogy de miért? Illetve még azt se tudtam egy darabig, hogy miért van elkerítve az a rész. De az ha jól tudom azért, hogy az állatok ne dézsmálják meg a facsemetéket. A helyes választ ennek a miértjére sose tudtam igazán, de most utána jártam. Ugyanis semmi természetes látvány nincs ebben. Akkor meg miért jó ez így? Képzeljük el, hogy ha már az összes fa így fog kinézni az erdőben az semennyire se lesz természetes látvány. Mert ugye idővel minden fa elöregszik és ki kell termelni, stb. Persze nem a mi időnkben lenne ez, de most ez nem is érdekes a kérdésem szempontjából. Szóval miért is van ez így? Interneten kerestem a választ, de feladtam, mert nem találtam meg. (pedig jó "keresőkutya" vagyok). Aztán inkább megkérdeztem.

Tehát aki szintén elmélkedett már ezen a kérdésen az jól figyeljen, mert a következő a helyes válasz.

"A sorokban történő ültetésnek elsősorban praktikusság és munkaszervezés szempontjából van jelentősége. A sok csemetemennyiségnek az ültetése is igen nagy feladat, amit rendszerint géppel szoktak elvégezni. Ennek a legegyszerűbb módja az egyenes vonalban történő ültetés. A sorok közt traktorral és kézi erővel is művelik (kapa, kasza) és karbantartják a földet, hogy visszaszorítsák a gyomokat és kedvezőbb talajfelszínt alakítsanak ki a csapadék felszívódásához. Egy facsemete nagyon sérülékeny az állatvilággal szemben és az időjárástól is ezért folyamatosan figyelemmel is kísérik az életútját, amíg kellően meg nem erősödik. (gyakorlatilag amíg egy bizonyos szintig felnő)"

Nyírerdő Zrt.

- És megnyugtattak, hogy ez azonban 100-120 év múlva egyáltalán nem lesz érzékelhető sem optikailag, sem a madárfütty szempontjából. Ez mondjuk nekem picit hihetetlen, de úgy legyen!

És ha már erdők... Bicajozásaim során néha találni az erdőkben, mezőkön különféle csemegéket is. Gondolok itt pl meggyre, dióra, vadszederre, körtére vagy az eperfa termésére a faeperre. (és ha szeretném a gombát, akkor azt is szedhetnék akár, vagy kökényt, csipkebogyót, stb) Bár nem sűrűn találkoztam még ilyen csemegékkel, de az is igaz, hogy ezekből is csak véletlenül vettem eddig észre. Ezentúl jobban megfigyelem majd eme temészeti kincseket is. Mert pl a faeperért minden évben megállok már az erdő előtt is, amikor bicajozom. (az erdő előtti fán jobban elérhető és finomabb is, mint ami bent van)

Alapvetően nem szoktam túl sokat a városban "közlekedni" (bringaút pedig van elég sok fele már) de múltkor eszembe jutott, hogy itt is vannak azért olyan lehetőségek, amik kihívást jelent(h)e(t)nek. Gondolok itt pl a lépcsőkön való le- és felmenetelre, vagy a maximum 3-4 fokos lépcsőkről való ugratásra. Többre még nem vállalkoztam, de nem is akarok nagyon. (öreg vagyok én már ehhez) Aztán persze egyéb "akadályok" is lehetnek még, mint pl a jó öreg útpadka, szegély vagy netalántán egy pad is útba akadhat. :-) Bár ez utóbbi nekem már elég magasan van, nem tudnám a bringa hátsóját felkapni. Pedig megy a bunny-hop is, csak nem elég magasra. - Tudom, gyakorlás kérdése az egész, de nagyon vagánykodni se akarok már.

Tehát vannak itt is azért lehetőségek, ha az ember olyan szemmel nézi a (városi)terepet. Persze szigorúan olyan helyeken, ahol nincs nagy gyalogos / biciklis forgalom. Igazából sok trükköt nem tudok még a bicajjal, mert bár mindig eltervezem, hogy na majd a mostani nyáron egy újat megtanulok, de ez mindig elmarad. :-(

Klikkre folytatódik!

Tavaly tavasszal voltam legutóbb a Harangodi-tónál (Nagykálló mellett) és akkor már teljesen le volt eresztve. Fogalmam sem volt miért - és persze másoknak se - de én is csak később tudtam meg jóval (év végén, pedig a hír tavaly márciusi. ehhe... jobb későn mint soha!), hogy ez nem véletlen, mert egy felújítási projekt keretein belül megújul a víztározó. Ez jó hír, mert egyébként klassz kis biciklis célpont mind felnőtteknek, mind gyerekeknek. Több útvonalon is el lehet ide jutni, ami különösen jó. (A "C" útvonalon a Csárda utcáig időközben elkészült a bringaút is, így a Mérő utcai letérőig már csak kb 3 Km-ert kell az autók mellett haladni.) Egyébként volt már kétszer is MTB verseny itt. - Az idén tehát már elvileg egy vízzel teli tónál lehet majd megpihenni. Kíváncsian várjuk!

Amúgy több "vizes" célpontom is van már 2020-ra, de természetesen majd ide is letekerek újból és rakok fel majd jobb képeket.

Biciklis útvonalak: A - B - C

Most nem általánosságban nézve fejteném ezt ki, hanem csak rám vonatkozóan. Már csak azért is, mert ez egyénenként változó lehet. Tény, hogy egy bringa sokkal olcsóbb szinte bármelyik közlekedési formától - kivétel a gyaloglás - de azért ez sem költségektől mentes. Szerencsére én megúszom a szerviz díjakat is, mert magam bütykölöm, ezért ezen kívül elég csekély a költsége a bringámnak. Most nem számolom ide a "nem szükséges" (és "felesleges") fejlesztéseket nyilván, hiszen csak az alapvető fenntartáshoz való dolgokat említeném meg.

Ami nekem pedig a következők:

- Kb évente új markolat, mert elkopik. (1000 Ft) Bár ez csak esztétika.

- A paraffinos lánckencém költsége (paraffin olaj + paraffin kb 800 Ft/év)

- Az egyéb kopó alkatrészek közül a gumiköpeny és a fékpofák is több évet kibírnak nálam. (Nem számoltam éves költséget)

- A hajtásra (lánc, lánckerék, lánctányér) is igaz a több év, bár most azért kíváncs vagyok, hogy single-speederként hogy is alakul ez. (Nem számoltam éves költséget)

- A defekt kérdés is 300 forintból megoldódik több évre. Mert kb ennyibe kerül jópár folt és a ragasztó hozzá. (legyen 100 Ft/év) De vegyünk még a biztonság miatt ide egy belsőbe fújható defektjavító spray-t is, (1000 Ft) mert túráknál jól jöhet. Bár ebből sem biztos, hogy évente új kell.

Jó persze, egyszer meg kellett vennem a szerszámokat és a kenőzsírt és egyebeket is, hogy onnantól kezdve ezekre már ne költsek. Ez a számolgatás amúgy is csak egy irányadó számolás. Vagy ha úgy tetszik egy nagyon alap. Meg egyes dolgokat, ha nem is évente, de előbb utóbb cserélni, pótolni kell. (gumi, fékpofa, gumiragasztó, stb) És ezeknek az éves pénzügyi vonzatával, azaz visszaosztásával fentebb nem foglalkoztam. Ha pedig a csotrogányom nézem, arra gyakorlatilag nem is költök, mivel sokkal kevesebbet használom és kevésbé is törődöm vele.

Alapjában véve mondhatnám, hogy évente kb 2-3000 Forintot kell ráköltenem a bringára, hogy rendesen guruljon és karban legyen tartva. Igaz, hogy ez csak egy minimum érték, ha nagyon jól bírják az alkatrészeim.

Klikkre folytatódik!

A kormányom szélessége 660mm és habár a trend a szélesebb kormányok fele halad már jó pár éve - szinte minden MTB kategóriában megfigyelhető ez a növekedés - én még sem vágyom szélesebbre. Egyrészt azért nem, mert az én fő bringázási stílusom (kb off-road túrázós) nem követel meg szélesebbet, másrészt meg nem is tetszik, hogy olyan széles. Valahogy nekem aránytalanul néz ki az egész bicaj összképét nézve. Na és persze semmi gondom a mostanival. Láttam már közelről kb 800mm széles kormányt bicajon és jájj de nem tetszett. Igaz, az egy DH gép volt, oda meg kellhet a stabilabb fogás. - Azt nem állítom, hogy nem fogok a jövőben kísérletezni 1-2 centivel hosszabbal, de lecserélni nem hiszem, hogy e-miatt fogom. Az 1-2 centis elcsalást pedig meg lehetne oldani pl a kormány végébe való hosszabbító dugó készítésével. A 2 cm toldás végül 700-as kormányt adna ki. (oldalanként 20 mm ugye) - Aztán persze rájöttem, hogy nálam ez megoldhatatlan, mert elemek / aksik vannak a kormányom végeiben, így bele nem tudok rakni semmit már, hogy ott rögzüljön.

Régebben teljesen egyenes kormányra akartam lecserélni, de már arra se vágyom igazán. Persze ettől függetlenül még nem zárom ki, hogy majd egyszer lesz új is. Valamilyen. Illetve a trendeket nézve valószínű, hogy ezekből a hosszabb kormányokból lesznek többségben a boltokban, hiszen egy hosszabb kormányból mindig lehet majd levágni.

A csotrogányon is még a régi időből való kormány található, ami 580mm. Na ez meg aztán baromira nem érdekel, hogy milyen. :) Vagyis az ettől kisebb már talán nem is lenne kényelmes és praktikus sem.