Nem is olyan rég azon gondolkoztam, hogy szervezni kellene saját "bringatúrát". Mármint egy kisebb-nagyobb csapattal. Viszont ez nem is olyan egyszerű... Vagy mégis? Aztán végül ezt a gondolatot kicsit félretettem egyéb dolgok miatt. Most újra előjött, de picit másabb szemszögből közelítettem meg. Inkább egy kis csapatot verbuválnék magam köré és lehetőleg folyamatosan mennénk majd tekerni / túrázni. Tehát a bringás haveri körömet bővíteném úgymond. ...
Klikkre folytatódik!
Egyelőre csak Tomi haverommal szoktunk menni ezekre a kiruccanásokra, de jó lenne még 1-2 ember, hogy egy kisebb csapat legyünk. A lényeg, hogy strapabíró terepbringás személyt keresünk, aki csatlakozna a hosszabb útjainkhoz. Olyan valaki az ideális, aki bírja a hosszabb távokat és a változó terepen való közlekedést. Általában 40-70 km-es távokban gondolkozunk. Fontos, hogy ne jelentsen gondot a salakos úton, földúton, erdőn-mezőn át, vagy akár a kanálisok mentén való haladás se. Mi ezeket preferáljuk a forgalmas utak helyett. De azért előfordul bringaúton és aszfalt úton való közlekedés is.
Tavasztól őszig (Április - November) tart nálunk is a túrázós időszak, de mi csak hétvégente tudjuk összehozni ezeket. A túrák gyakorisága csak tőlünk függ, de jobb esetben mi hetente amúgy is legalább 1x elmegyünk messzebbre is.
Nyíregyháziak vagyunk és innen szoktunk indulni is. A "túráinkat" igazából vehetjük csak sima biciklizésnek is, amik néha cél nélküliek (csak megyünk és megyünk... és útközben találjuk ki merre fordulunk), néha pedig ténylegesen el akarunk jutni valahova. (lásd: túraútvonalaim) Ezek általában fél napos események délutáni indulással (ebéd után, 13-14 körül) és tart, amíg tart. (kb 4-6 óra) Tempónk nem sietős, általában 20-25 km/h-val haladunk a haladós részeken. Vizet tankolni és enni (hozott ételt) meg szoktunk állni többször is.
Egyszóval 1-2 Nyíregyi bringás jelentkezését várom / várjuk! - A téli "pihenőt" követően 2020-ban kezdünk! Mi ketten biztos, de az sose baj, ha többen megyünk. :-)
Erre a címre írhatsz ezzel kapcsolatban. Vagy az oldalsó sávban lásd a kapcsolat részt.
#113
Csapadéknaptár
bringázás, időjárás, eső, csapadék, nyár, június, szabadidő2020 / Július
Olyan csapadékos volt a május, hogy júniustól kíváncsiságból elkezdtem feljegyezni a csapadékos napokat. (összesen 15 nap) Nem pont a hónap elejétől kezdtem el a felírást, így a hónap kezdetére nem emlékszem már, de gyanús, hogy akkor is esett pár alkalommal. Nagyon sokszor délutánra jött az eső, így a tervezett bringázásaimat is meghiúsította részben. (Ugye nekem van egy célom most az évben, hogy havi távolság rekordot állítsak fel. És mivel sokszor hétvégén nem tudtam menni, így hétköznap munka után szorítottam neki helyet. Már amikor nem esett az eső, mert gyakorlatilag a hónap fele csapadékos volt).
Volt egy szabad hetem is amúgy, de azon a napokon szinte mindig esett az eső. És hát persze, hogy nem csak futó zápor volt, meg hogy mindig munka idő utánra jöttek a felhők. Hát így jártam...
Na mindegy... Ez ellen úgy sem tudok mit tenni. De gondoltam akkor már legalább archiválom ezeket a napokat, hogy emlékeztessen az évértékelőmnél, hogy miért is nem tudtam többet menni 2020-ban. Bár... még nincs veszve minden, de a tavasz már gyenge lett az biztos.
Amúgy nem lenne bajom az esővel, ha nem így lenne, mint ahogy mostanában volt. Az ideális az lenne, ha esne akár kétnaponta is egy picikét. Mondjuk 1-2 órát. Így a mezőgazdaságnak se lenne kára és a kilométer hiányos bringások is örülnének. :) Az előző években nem emlékszem, hogy ennyire durván esős hetek lettek volna. Talán mert nem is volt ilyen.
#112
Mazohista lennék? ...ö öö lehet
vélemény, elmélkedés, gondolat, önsanyargatás, edzés2020 / Június
Nálam az élménybringázás összemosódik általában az edzéssel is. Sosem okoz problémát, ha szendvedni is kell (sár, emelkedő, homok, köves út, stb) és általában keresem a "kihívásokat" olyankor is. Pl mindig úgy választok utat, hogy a lehető legkevesebb legyen rendes úton, vagy bringaúton. Na jó, néha azért vannak napok, amikor nem érdekel hol megyek, csak menjek.
Terepbringás lévén most az egyik fajta terepet emelném ki, mint kihívás, amik általában erdőkben, mezőkön, illetve mezőgazdasági utakon és szántások mellett figyelhető meg leginkább. Ez a tipikus homokos út. De itt nagyon sokszor előfordul, hogy nem kevés homokréteg található és bizony már folyós homokká alakul az egész. Aki tekert már homokon, az tudja, hogy itt sokkal nehezebb haladni. Bizonyos homok mélységnél meg már szinte lehetetlen is. Legalábbis kellő vastagságú gumik nélkül. Nekem nincs bajom ezzel sem, bár azt nem állítom, hogy sose akadok el, de én fizikailag bírom és szeretem is valamilyen szinten az ilyen utakat. (De ha végig ilyen egy utam az már fárasztó nekem is) Az egyetlen negatívum persze a por, ami a szél vagy elhaladó jármű hatására felkavarodik és bizony át kell olyankor haladni ezen a porfelhőn. Vagy amikor tényleg tolni kell a bicajt, mert annyira "tengerparti" már a homok. De ez ezzel jár és ezeket meg ki lehet bírni.
És ha már homokos, földes talaj... Esőzések után ezek nagyon sárossá tudnak válni. Én átmegyek ezeken is, ha tudok, bár nagyon dagonyás utam még nem volt. Ezek azért tudnak meglepetéssel is szolgálni. Simán el lehet akadni egy sűrű sártengerben, vagy egy kis pocsolya tud olyan mély is lenni, hogy meglepjen. És ezekből olykor csak gyalog lehet kikászálódni. De ez is hozzátartozik a terepbicajozáshoz.
A másik dolog, hogy emelkedőkön is "szenvedni" kell néha. Nálam nincs fel- és leváltás, csak tekerés izomból. És én ezt is szeretem. Biztos én vagyok fordítva bekötve, de míg mások a könnyebb utat választják (váltanak egyet, kettőt), addig én inkább megoldom erőből, még ha szenvedős is. Már amit megtudok ugye... (Ha hosszan kellene így mennem, azt nyilván én sem bírnám.) De amíg csak egy-egy részek ilyenek az utamon, addig legalább edzem a testem olyankor is. - Igaz, amikor még volt váltóm, azért én is váltogattam néha. ^^
Klikkre folytatódik!
Vagy említhetném még a megfeszített tempójú haladást. Ezt arra értem, hogy amikor "síkon" haladok és előfordulnak emelkedők (akár bringaúton, akár terepen) akkor tartani azt a sebességet, amivel éppen haladtam. (síkon pl 20-25 km/h). Nem mindig lehet ez megoldani, de a lényeg, hogy ilyenkor is kap egy kis "nehezített terep" impulzust a testünk.
És ha már haladás, akkor azt se mellékes, hogy én terepgumival (2.6) megyek mindenhol. Aszfalton is. Sokszor olvasom a neten, hogy vékonyabb és városi közlekedésre jobban alkalmas gumira cserélnék le a meglévőjüket, hogy jobban haladjanak. Na hát én makacsul ragaszkodom a vastagabbhoz. Nem baj, ha picivel "nehezebben" haladok úton, legalább jobban edződöm. Amúgy meg szerintem simán jól lehet haladni aszfalton is a külsőmmel, szóval ez egy érdekes kérdés. Egyébként jó érzés tölt el egy-egy ilyen fárasztóbb nap után, hogy ezt is megcsináltam. Hogy képes vagyok erre, vagy arra. Szerintem nem csak az erőnléten múlik a dolog, hanem mentálisan is a megfelelő állapotban kell lenni. Nem szabad feladni és megfutamodni, ha esetleg elkezdünk fáradni. Én magamon már észrevettem, hogy amikor van olyan, hogy elkezdek fáradni, akkor csak azért sem adom fel és tovább megyek. Egy idő múlva túl leszek a holtponton és jobb lesz.
bringázás, este, zöld kerék alapítvány, csapat, túra, szent iván éj2020 / Június
Olykor-olykor ránézek a Zöld kerék alapítvány oldalára, hogy van-e valami éppen, amire el tudok menni. Volt már olyan, hogy el tudtam volna menni egy-egy túrájukra, de mégis kihagytam. Meg olyan is, hogy valamire későn bukkantam rá, pedig elmentem volna. Ezt is most a barátnőm vette észre, hogy lesz. Mivel erre most készültem (vagyis készültünk) már 2 héttel előtte, így csak az időjárás tudott volna beleszólni. Aminek mostanában volt is esélye, mert elég csapadékos volt eddig a június is.
Lassan már két hete esett itt az eső majdnem minden nap, így kérdéses volt, hogy lesz-e ebből valami, de szerencsére végül nem esett és nem volt hűvös sem nagyon a néha erős szél ellenére sem. Így egy elég kellemes kis esti bringázás lett belőle.
június 23 - 20.30 Kossuth-tér -> Nyírtura -> Kemecsei út -> Sóstói tó sziget -> Nyíregyháza (29 km)
Nyugodt tempóban haladtunk egyszeri megállással (a lemaradtak bevárásával) az éjszakában. A városból kiérve teljes sötétségben is haladtunk. Lehettünk vagy 100-150-en. Én rögtön az első pár száz méteren elhagytam a pót villogómat (ami darabokra is esett), de sikerült visszaszerezni működőképesen.
A végállomásunkon (Sóstó) egy kis élő zene fogadott minket, ami után mindenki ment az útjára. Este lévén nem vittem fényképezőt magammal, így csak pár rossz minőségű mobilos kép lett készítve, illetve a többiek videója.
navigáció, gps, térkép, vélemény, elmélkedés2020 / Június
Online / offline térképolvasás, GPS, vagy "vakon"? -
Egyike vagyok azon keveseknek, akik nem nagyon rajonganak az "okos" mobiltelefonokért. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy számomra nem nagyon van értelme, így szinte nem is használom. Jó dolog, hogy léteznek, nem is vagyok ellene, csak engem valahogy nem kapott el ez a láz, mint a többséget. Jóformán alig látható nálam ilyen eszköz. - Hát na. Oldschool arc vagyok.
Így talán nem is meglepő már, hogy én, amikor tájékozódom inkább térképet használok. (persze nem papír alapút, hehe) Otthon tanulmányozom a célpontig való eljutási lehetőségeket, mielőtt nekivágok egy újabb túrának. Netes térképek (google, bing, mapcat) segítségével nézem meg, hogy hol és merre kell mennem, hogy jó legyen. Sőt, az utcaképet is (google) néha meglesem, pl ha referenciapontokat keresek. Bár ez sem mindig mérvadó, mert azok lehetnek régebbi felvételek is. Vagy eleve nem is léteznek, mert kis forgalmú út, vagy mert földút, erdei út. Meg aztán GPS használatával bárki eljut bárhova. Így meg azért legalább benne van egy kis eltévedés lehetősége is. ^^ Amiben amúgy már volt is részem, bár az csak annyit takart, hogy perpillanat nem tudtam hol is vagyok pl egy nagyobb erdőn belül. Vagy hogy egy kanyarral többet fordultam valahol, mint kellett volna. De ezeket időben észre lehet venni, ha előtte néhány referenciapontot kijelölök a térképen (vagy a fejemben a térképen) az utam során, amihez képest tudom, hogy jó úton haladok vagy merre is járok. Bár ez pont egy erdőben elég nehéz is lehet. Olyan egyforma minden út és leágazás. Illetve ha visszafelé ugyanazon az úton haladok, fordított irányban megtévesztőek is lehetnek a dolgok, ha nem jegyeztem meg rendesen az utat. De ezért is jó ez. Van egy kis kaland is benne. :)
Klikkre folytatódik!
Azért, ha teljesen ismeretlen helyen lennék hirtelen a bringámmal és haza szeretnék jutni, akkor semmit nem érnék GPS nélkül. Bár azért kérdezősködhetnék is mint régen, hogy merre van x vagy y. :) Talán úgy... De akkor is max rendes autóúton. Meg belegondolva, eddig én nagyon messze tényleg nem mentem még a térségemből. (40 + Km) Talán ezért is elegendő úgy, ahogy én csinálom. A biztonság kedvéért azért néha elviszem a mobilt, amin van offline térkép. Pláne, ha tényleg majd valóban messzebbre indulok és ha sosem jártam még a környéken sem. De próbálom nem használni addig, ha tehetem.
"Vakon" is jó dolog bringázni. Vagy eleve így indulni neki, vagy pl letérni egy szokásos útról, ahol még nem jártam sose. Ez is izgalmas tud lenni. Illetve, ha egyszer már jártam egy számomra új helyen és ha legközelebb megyek arra, akkor már nagyjából tudom az utat segítség nélkül. Még akkor is, ha hónapok teltek el azóta. Hiszen nem a teljes utat kell megjegyeznem, csak néhány pontot, ahol le kell fordulni, stb. Pl még mindig tudom, hogy jutottam el Levelekre tavaly. Azóta se voltam arra, de idén újra felkeresem a tavat.
Picit azért másabb a tájékozódás így, mint autóval. Az autóúton minden ki van táblázva, csak menni kell előre és előbb utóbb lesz egy tábla. Igaz, ha egyáltalán nem vagyunk ismerősek a környéken, akkor ez se sokat segít. Biciklivel meg - főleg ahogy én közlekedem, eldugott földutakon, erdőkön át - másabb. Ezeket az utakat csak a közelben lakók, illetve mezőgazdasági gépek használják jóformán. Tábla sehol. Max 1-1 földút a végén kavicsossá változik, aztán meg rendes aszfalttá. (faluba beérés, stb)
Van az a mondás, hogy minden út vezet valahova. És minden mellékút egy főbb útba csatlakozik bele előbb-utóbb. Szóval nagy gáz azért nincs.
bringázás, célpontok, útvonalak, kirándulás2020 / Június
Az ember hajlamos picit megfeledkezni azokról a dolgokról (ez esetben helyekről), amik itt vannak az orra előtt. És tényleg! Ha már múltkor írtam a városi bringautakról, akkor gondoltam megemlítek még pár célpontot, amit a bringatúrás részlegbe nem raktam bele, mert bringával szinte nem is távolság. Időről-időre felkeresem ezeket a helyeket, még ha csak áthaladás céljából is. Némelyiket ritkán, míg másokat gyakrabban.
- Geri-domb (Őr-halom)
(Kunhalom, Nyíregyháza legmagasabb pontja ^^)
- Simai-úti lőtér
(Natura 2000 terület, Ritka fajok élőhelye)
...az utolsó picit kakukktojás, mert ez már távolabb van azért. De ha valaki már elgurul az Oláh-réti víztározóig, akkor ide is elnézhet, mert ez mögötte van. Bár sokaknak ezen terület is érdektelen lehet, hiszen ez csak egy mező és egy patakocska (Érpataki-főfolyás) a közelben. De aki elvonulna a város zajától és szereti a természetet, az megpihenhet itt is és megfigyelheti az itt élő növényeket, állatokat, rovarokat. Halakból is elég sok úszkál már a kis híd melletti részen is. Hasonló mező a két lőtér területe is, bár azért láthat érdekes dolgokat is, akit amúgy érdekel a természet. (távcső használat ajánlott)
távolság, tekerés, bringázás, km, computer, adatok, 2019-20202020 / Június
Hosszabb kihagyás után ismét logolom a megtett távolság adatokat, hiszen tavaly Júniusban megint feltettem a km órámat a bicajra - akarom mondani a zsebembe. Aztán hipp-hopp megint el is telt egy év.
Íme a mostani adatok hónapokra lebontva:
Összes megtett távolság 2143 km. - (Mért időszak: 2019 Június 2 - 2020 Június 2)
Az egy nap alatt megtett maximum távolság 70+ km volt.
Legtöbbet 2019 Júliusában mentem.
Legkevesebbet pedig 2020 Februárjában.
Nem teljesen úgy alakult az évem, mint azt reméltem. Pl a nyár vége is gyenge volt nekem bringás szempontból. :/ (Augusztusban csak 40 km? ejh... és Szeptemberben is keveset mentem. De nem tudtam menni, hiába jó idő volt) Sajnos az idei Május se volt valami jó ebből a szempontból. :/ Pl az utolsó hétvégére tervezett minimum 100 Km távomat se tudtam letekerni az időjárás miatt. - Egyébként valószínű, hogy tovább fogom mérni az egy év letelte után is a megtett távolságot. Mert miért ne? Pláne így, hogy a zsebemben van az óra így abszolút nem zavar az sehol.
Ezek az adatok amúgy még mindig csak a bringára vonatkoznak. Ha beleszámolnám a csotrogánnyal letekert távolságot is, az minimum 400 km lenne még pluszban, ha hetente csak egyszer használom a dolgaimra. Ezt pontosan nem tudom kiszámolni, mert változó számban járok el vele helyekre. De ha saccolnom kell, akkor az 500 km / év körül lehet a valós adat. (kb heti 2-3x használom)
bringaút, bicikli, város, tekerés, fejlesztések2020 / Május
Néha szokott úgy alakulni, hogy nincs már idő elmennem egy messzebb útra (pl közeledik az eső/vihar, vagy más dolgom volt, vagy lesz, stb), de mégis azért még mennék bringázni. Illetve, hogy picit más "irányba" mennék, mint a megszokott. Ekkor jön a képbe a városi bringázás lehetősége. Azaz a városi bringautakon való biciklizés. Nálam ez néha felfedezéssel is jár, mert keveset szoktam így bringázni. (a boltokba való menetel és egyéb ügyek intézése az más tészta) Így vannak olyan városrészek, ahova nem is járok sűrűn (vagy szinte sose) és ezeken a helyeken néha "észreveszem", hogy idő közben lett bringaút is. Ezek inkább a külterületeken lévő bringautak: Mint pl a kertvárosi rész (egészen a LEGO-ig), borbánya (Tünde utcai bringaút, ez viszonylag új), vagy Sóstóhegy fele, illetve kifelé a városból a kórháztól (Kállói út, ez is elég új építés) egészen a Csárda utcáig, stb. Elég sok kilométert össze lehet szedni csak az ezeken való tekerések alatt is.
Azért nagyjából képben vagyok a városi bringautas fejlesztésekkel, ezért tudtam én ezekről, hogy lesznek és épülgetnek, csak éppen nem vitt arra utam sose, így én általában csak ilyenkor keveredem arrafelé, hogy meg is nézzem azokat, illetve hogy végig is guruljak rajtuk. Mindenesetre azért jó látni, hogy vannak ilyen fejlesztések is.
Ahogy most visszanézegettem a korábbi bringaút építéssel kapcsolatos híreket, illetve utánanéztem, hogy van-e valami, ami esetleg most épül bukkantam rá egy érdekes hírre. Bár nem új a dolog (csak nekem vot az) és nem is közvetlenül Nyíregyi fejlesztés, hanem Tokajhoz tartozó beruházás, de az tök mindegy. A lényeg a lényeg.
Ez utóbbi oldal akár hasznos is lehet majd még a közeljövőben. A hegy körüli út meg tulajdonképpen nem is értem miért nincs még kiépítve. Csodálkoztam is, hogy a Tarcalig vezető bringaút egy idő után el is fogy, és hogy azt mégis miért nem építették tovább, amikor épült (2016). Biztos van neki oka, de akkor a lényeg, hogy nem felejtették el, csak az majd később épül meg (azért ennek már 4 éve kérem szépen). Mindenesetre nincs más hátra, mint hogy türelmesen várunk és egyszer majd kész lesz talán.
bringázás, megszállottság, függőség, beismerés, szabadidő2020 / Május
Szerencsére én nem vagyok cigi, ital, gyors étel, drog, kávé és szinte semmilyen káros szenvedélynek függője. Khm!... Na jó ez nem teljesen igaz, mert a fülesben a zenét maximális hangerőn nyomatom mindig. Az pedig káros... Viszont a bicajozás károsnak ugyan nem káros, de nálam már függőség és megszállottság lett. Érdekes, mert pár éve még eszembe sem jutott, hogy ezt gondoljam. Tulajdonképpen a karantén helyzet és a rossz időjárás (hideg, szél és esők) világított rá erre az észrevételre. (nem tudtam annyiszor és annyit menni, amennyit szerettem volna) A karantént még hagyjuk is, mert én csak a rossz időben maradtam otthon. Ez a tavaszi időjárás valami nagyon béna lett most. :/ Remélem innentől kezdve a nyár az nyár lesz és mehetek kedvemre. (csak ne essünk át a túloldalra se!)
Régebben is bicajoztam sokat, de akkoriban nem is tudtam mennyi távolságot is mentem egy-egy alkalommal. Nem is érdekelt különösebben. Aztán, ahogy elkezdtem mérni, tudat alatt bennem volt, hogy egyre többet menjek. Vagy legalábbis egy kerek számot tekerjek le. Végül is eddig is így volt ez nagyjából, csak nem volt viszonyítási alapom, ezért érzésre ment. Egy ideje már ez odáig "fajult", hogy hétvégente, ha tehetem minimum 50 Km-ert letekerek naponta. Ez az esetek többségében bőven meg is van. Ha kimarad egy nap, vagy ha kevesebbet megyek, akkor már hiányérzetem van. És igénylem testileg, mind szellemileg is a jó bringázást.
De "megszállottnak" (komoly bringásnak?) lenni lehet máshogy is a bringával kapcsolatban. Pl. szerelés/folytonos újítgatás, csapatban edzések, biciklis öltözet használata, tisztogatás, stb. Bár én szeretem szerelni és átalakítani a bicajt is, de csak akkor teszem, ha indokolt vagy van egy újabb ötletem. Illetve továbbra sem fogok beöltözni a bringázáshoz, pedig mondhatnám, hogy "komoly" bringás vagyok. :) - Egy a lényeg, hogy jó időben alig várom, hogy kint legyek és tapossam a pedált ezerrel! :) És ha ez valamiért nem jön össze, akkor meg morcos vagyok. :/ Mondjuk ezzel szerintem nem csak én vagyok így. Akinek a bringázás a hobbija, az ha teheti, menni is akar és fog is. :)
#105
Vigyázz a kutya hamis!
bringázás, kutya, támadás, kergetés, vélemény, tanácsok2020 / Május
Nem rég újból (kétszer is) megkergettek kutyák. Legutóbb két kutya is egyszerre. Egy viszonylag gyakran megtett útvonalamon, ahol eddig nem voltak ebek. Biztos most szabadon engedték őket, hogy "legeljenek", vagy akármi. Igazából már többször is volt ilyen és általában békén hagytak egy idő után. Meg én is az eset után pár perc múlva már el is felejtem a történteket általában. De most gondoltam megírom a véleményem erről is. Amivel szerintem nem leszek népszerű a kutyabarátok körében, de hát ez van. Egy dolog biztos, hogy alapjában véve se szeretem a kutyákat. Nincsen különösebb bajom velük amúgy, de én nem vagyok "kutyás" ember. Ők balra én jobbra. Ennyi. (amúgy macska szerető vagyok. ^^) Amikor kerítés mellett megyek el és már ugatva fut felém, már akkor baromira tudnak idegesíteni az ugató kutyák. Azt megértem, hogy nagyon sok függ az embertől, hogy milyen lesz a kutya maga. És ebből a szempontból inkább a gazdáját kellene szidni, hogy milyenné tette. Meg azt is megértem, hogy egy háznál a kutya a területét védi csak. De engem ez cseppet sem érdekelne, amikor egy vérengző, nagyobb testű "vadállat" kerget éppen.
Legszívesebben úgy pofán rúgnám egy munkavédelmi cipővel, hogy lehet meggondolná, hogy nekem jöjjön-e még egyszer. Bár tudom, hogy a kutya pl pont csak még jobban jönne nekem fele ilyen esetben. Igazából ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy mennyire utálom és gyűlölöm őket ilyenkor. És igen, felmegy az adrenalinom ilyen esetekben eléggé, hogy a szitkozódáson túl már-már tényleg odaba*snék neki valamivel. De egyelőre inkább csak rákapcsoltam és eliszkoltam tőlük. ^^ Természetesen kutya függő a dolog. Kistestű kutyák esetében sose aggódom, mert azok futni se tudnak gyorsan (biciklihez képest) és nagy veszélyt sem jelentenek. Ellenben a közepes és nagyobb testű kutyáknál már más a helyzet.
Neten utánanéztem, hogy van-e valami tanács ilyen esetekben. Mert tény, hogy nem sokat tudok a kutyákról. Sose érdekeltek, de talán nem árt, ha tudok 1-2 dolgot róluk. És hát jól tettem, mert volt is pár tipp, amiket ki is jegyzeteltem magamnak:
Klikkre folytatódik!
Alapvető igazság, hogy sok kutya a gyengéket és gyávákat kergeti meg. Illetve érzékelik, ha valaki fél tőlük.
Ha egy kutya elkezd kergetni minket, azonnal álljunk meg a bicajjal! Mutassuk meg, hogy nem félünk, állunk elébe a dolognak! Elvileg ő is meg fog hátrálni és távolról fog tovább ugatni. Így egy kis idő után lassan, de magabiztosan haladhatunk tovább a dolgunkra. Ha még így is jön felénk, akkor emeljük fel a bringa első kerekét és oldalra mozgatva mutassuk meg, hogy ki az úr itt! Kisebb testű kutyáknál határozottan oda is szólhatunk neki mélyebb hangon, hogy "takarodj!", stb.
Ha még mindig agresszívan közeledik felénk, akkor 3 dolgot tehetünk:
1. Adjuk meg magunkat!
- Ööööö... Micsoda? o.O - Üljünk le, vagy guggoljunk le, hogy a kutya nagyobbnak érezze magát! Ne törődjünk vele, ne nézzük őt folyamatosan! Hallgassunk zenét (fülessel) közben ha tehetjük, ami által lenyugszunk és ezt a kutya is megérezheti. Hagyjuk, hogy érezze, hogy behódoltunk neki! Engedjük, hogy szagoljon meg minket! Egy pár perc után lassan álljunk fel és kezdjünk el a bicajunkkal sétálni. (Ne szálljunk rá a bicajra ilyenkor! Gyalogosan folytassuk egy darabig!)
2. Hívjunk segítséget!
A kutya gazdája hátha a közelben van. Vagy esetleg bárki más, aki tud segíteni.
3. Készüljünk fel a harcra!
A kutyák a végtagokat szeretik leginkább megtámadni, de védjük a nyakunkat is! Ne hagyjuk könnyen magunkat, mert ha elkap, lehet bepánikolunk! Ilyenkor jól jön egy gázspray a harcban. Vannak direkt kutyák ellen lévő típusok is.
A kutya szemét és orrát támadjuk, így időt nyerhetünk, hogy elmenekülhessünk tőle végső esetben!
Ha esetleg találunk egy ágat, vagy fadarabot, használjuk fegyverként! De ne üssünk vele, hanem mutassunk, fenyegessünk vele, hogy megtesszük, ha kell! (akár a kis pumpánk is jó erre a célra, ha nincsen más)
Ne hagyjuk, hogy sarokba szorítson! Folyamatosan mozogjunk! Sose ijesszük meg a kutyát és fussunk el! Soha ne fordítsunk neki hátat!
A farkát hagyjuk békén, mert az még vadabbá teszi, ha azt támadjuk! Ha nagyon meg akarjuk fogni, akkor a nyak hátsó részét célozzuk meg! A kutya azt nem éri el sehogy.
Ha a földre kerülünk végső esetben vegyük fel a magzatpózt és védjük a fejünket! Ugyanis a kutya ösztönében benne van, hogy halott állatot nem bánt tovább. Várjuk meg míg megun minket és tovább áll.
Ha elkezd minket kergetni egy kutya, lehet hogy a sebességünk miatt teszi. Vagy a nagyságunk miatt. Lassítsunk le, vagy ha ez nem elég, szálljunk le a bicajról és sétáljunk! Lehet csak a területébe csöppentünk bele és azért kerget, ugat. Lassan, de biztosan haladjunk tovább. Persze másik opciónak még a gyorsan eliszkolás is ott van, ha úgy érezzük, hogy az a jobb döntés.
Szituációtól is függ, de akár meg is állhatunk, hadd szimatoljon meg minket. Ezt mindig magunknak kell eldönteni, hogy milyen kutyával is állunk szemben és milyen helyzetben is vagyunk. Alapjában véve ott kell rögtönöznünk megfelelő viselkedési formulákat. De sose féljünk! Felkészülve az ilyen esetekre vihetünk magunkkal olyan ételt is, amit esetleg odadobhatunk neki, jelezve hogy baráti a szándékunk. Konfrontálódáskor ne mozogjunk hirtelen! Legyünk nyugodtak, higgadtak!
- Kb ezeket találtam, amik nekem elég hasznosnak tűntek. És mélyen a fejembe is vésem ezeket. Bár a kutyának való behódolás (1. pont) azért elég merész egy tényleg mérges és vad kutyával szemben. Elég higgadtnak kell lenni ehhez szerintem.
Szerencsére még komolyabb találkozásom nem volt velük. És nem is szeretném, hogy legyen. Talán ezen tanácsokkal meg is előzhetem a bajt, ha úgy adódna. De ne legyen úgy!
#104
A kihívás napja
bringázás, kihívás, rekordkísérlet, challenge day 20202020 / Május
"A kihívás napja (challenge day) 1991 óta kerül megrendezésre május utolsó szerdáján, amely a világ talán legnagyobb egy napon zajló lakossági sporteseménye."
Emlékszem régen gyerekkoromban az iskolában a kihívás napján különböző sportágakban kellett különböző eredményeket elérnünk. Bár nem volt kötelező a dolog, de gyerekként az ember szeretett mozogni és sportolni is még, így szerettük ezeket a napokat. Aztán felnőttünk és már el is felejtettük. Vagyis én biztosan. Na nem a mozgást, hanem ezt a napot, hogy ez bizony még azóta is meg van tartva.
Már halványak ezen emlékek, de ennek a napnak az emléke alapján lett egy ilyen ötletem, hogy bringás szempontból megtartom. Illetve ezen a napon (egy általam választott napon) kicsit újra gyerek lehetek. Ugyanis a fejembe vettem, hogy csinálok egy napot, amikor nem csinálok semmi mást, csak bringázok egész nap. Természetesen emberi keretek között implementálva ezt. Tehát pl. reggel 8-tól este 8-ig és azért nem megállás nélkül, hanem könnyedén, ráérősen, meg-meg állva és pihenve. Felfogható ez egyfajta egynapos túrának is, vagy csak egy gyerekes csavargásnak. ^^
Ha egy egyszerű egynapos túrázásnak fogom fel, akkor is azért a tényleges kihívás része meg van a háttérben, hiszen kíváncsi is vagyok magamra, hogy mire vagyok képes. Mennyi távolságot tudok menni egy nap alatt? Hogy fogom bírni? Mennyire fog fájni az ülepem, lábam a nap végére? Megúszom-e defekt nélkül? Meg fogok-e ázni? - Egy biztos, hogy a napi rekordom meg fog dőlni még úgy is, hogy nem az hajt, hogy minél többet menjek. És sehogy máshogy nem is tudom ezt majd újból megdönteni, csak egy újabb ilyen nappal. Mivel nem csináltam még ilyet, ezért óvatosan közelítem meg a dolgot. Aztán majd a nap után okosabb leszek, hogy hogyan lehet beosztani az energiát, legközelebb többet kell-e pihenni a tekerések között, stb. Picit azért tartok ettől a naptól tudván azt, hogy 60-70 Km után azért érzem, hogy jó végre leszállni a bicajról és pl gyalogolni, vagy állni egy kicsit.
De mégis várom már és minél hamarabb véghez is akarom vinni, mert nem a nyár közepére kellene ezt időzíteni, amikor majd durva meleg lesz. (bár a COVID-19 miatti korlátozások, esetleges tilalmak is közbeszólhatnak még) Ha minden jól megy és az időjárás is úgy akarja, akkor még a (Május) hónapban szeretném letudni ezt a bringás napot. Nem tudom, hogy más csinált-e már ilyet, de nekem ez teljesen új dolog lesz és így lehetséges, hogy lesznek dolgok, amiket majd még finomítani kell legközelebb. (Ugyanis ha jól sikerül, lehet, hogy hagyomány lesz belőle.)
#103
Nézőpont: Erdei ellenségek
erdő, mező, ellenségek, kellemetlenségek, zavaró tényezők2020 / Április
Hasonló témát már pedzegettem régebben, de akkor ezekről megfeledkeztem. És most sem az akáctüskére gondolok és az egyéb defektet okozó dolgokra, hanem inkább a rovarokra és növényekre. Egyéb veszélyes állat erre fele nem nagyon van. (vaddisznó, kígyó, medve, stb) Bár ha úgy nézzük, egy egyszerű őz is meg tudott már ijeszteni, amikor kb 10 méterre előttem gondolta, hogy átfut a túloldalra. Vagy egy hirtelen átrepülő fácán is akár.
És tágabban nézve nem csak az erdőket, hanem az erdők melletti réteket, mezőket is beleértve. Egyszóval, ahol bringával járok.
Azt hiszem, hogy gyerekkoromban talán egyszer volt kullancs bennem. De azóta valahogy nem. Pedig sokat járok erdőben, mezőn.
Bár gyerekként fetrengtünk és hemperegtünk a földön, sárban, mocsokban, gazban és szinte mindenhol. :) Nem törődtünk semmivel, csak jól éreztük magunkat. Igaz, azóta azt is megtudtuk, hogy a kullancs az nem a fáról lesi az embert és "ugrik" a nyakunkba, hanem az alacsony aljnövényzetek közt búvik meg és várja áldozatát, amire felkapaszkodhat. Vagy csak véletlenül rákerül (hozzátapad) az arra haladó és a növényzethez hozzáérő áldozatára. Szóval önmagában az, hogy bemegyek az erdőbe még nem veszélyes kullancs fertőzés szempontjából. Na persze akkor, ha a kijárt úton haladok. Mert ha bemegyek a susnyásba, ahol bizony hozzám ér a sűrű aljnövényzet, akkor már esélyes lehetek kullancsot összeszedni. Én néha megteszem ezt is, de egyelőre még szerencsém volt ilyen téren.
A következő vérszívó ellenségem a szúnyog, amit érthetően szintén senki sem szeret. Mert ezek nem csak este jönnek elő, hanem bizony nappal is. Pedig bringás szempontból nézve pont, hogy kevésbé vagyunk kitéve nekik. Mármint csak akkor nem, ha kellő sebességgel mozgásban vagyunk. Engem még nem csípett meg szúnyog úgy, hogy haladtam a bicajjal. Ellenben amint megállok, rögtön tapadnak rám. Ezt persze kivédhetjük szúnyogriasztó spray-kel. De csak nagyjából. Egy gyenge pontot biztos talál majd a szúnyog, ahová nem lett elegendő riasztóanyag felhordva. Engem pl pólón keresztül szoktak megcsípni ilyenkor, mert oda nem permeteztem általában magamra. Szóval a vékonyabb ruhánkra is célszerű fújnunk. Vagy inkább az az alatti testünkre. De ha nem is teljesen, azért részlegesen tudunk védekezni ellenük. (általában véve ezek a készítmények jók a kullancsok ellen is)
Klikkre folytatódik!
Van még itt a darázs és a méh is, amiket jobb elkerülni. Erdők közepén, vagy mellett szoktak lenni méhészetek és már futottam is össze párral. Általában ki van előre táblázva, hogy vigyázzunk. Persze ha nem zavarjuk meg őket, akkor nem is foglalkoznak velünk. Ez talán igaz a darazsakra is. Annyi van darázs esetében, hogy azok az erdőn belül (is) bárhol lehetnek és ha megállunk akárhol pihenni, lehet, hogy pont egy fészek mellett fogunk és az nem éppen szerencsés. Jobb szétnézni olyankor és továbbállni, ha több darazsat látunk a közelben. - Igaz nem erdőben, de pl pár éve Sóstón egy fa alatt mentem el és ott gondolta magát egy darázs (vagy méh?) és a fejembe csípett. Hát nem volt jó érzés. :-) Gondolom, azon a fán lehetett a fészkük és a közelségemet támadásnak vélte a részemről.
De a darazsaktól van egy sokkal szemetebb rovar. A pőcsik légy (bögölyfélék). Nekem egyes mezőkön volt szerencsém ezekkel is és mondhatom, hogy nagyon szívósak és kitartóak. Nem adják fel egy könnyen, ha betámadnak minket. Idegesítően repkednek a közelünkben és keresik a lehetőséget, hogy megcsíphessenek. (azaz szívják a vérünket) Ráadásul gyorsak is. És ha ez nem lenne elég, nagyon kitartóan követnek is minket, ha esetleg elfutnánk tőlük. Biciklivel mondjuk lehagyhatóak, ha a talaj engedi a nagyobb sebességet. (egy mezőn ez nem mindig van így) Ha jól tudom, még nem csípett meg ilyen engem. Legalábbis amennyire vissza tudok emlékezni.
Aztán végül még itt van a csalán is, hogy növény is legyen említve, mint erdei "ellenség". (Emlékszem, gyerekként beleborultam az árokba a bringával, ahol persze egy csalános volt. Szépen össze is csípet mindenhol. Hehe...) De itt is igaz az, hogy a rendesen kijárt és karbantartott erdei utakon nincsen csalán. Vagy ha van is, az nagyon szélen. De leginkább az elhagyatott ösvényeken fordulnak elő, de ott nagyon. És nem csak hogy nagyon, hanem óriásira is nőnek. Minden évben kapok is a csalán méreganyagából egy jó adagot, mert hát na. Ilyen egy erdei bringás élete. Másrészt annyira nem is zavar. Kellemetlen és viszket, de éppen kibírható, ha nem borulunk bele egy csalánosba... Olyankor, amikor megcsíp, mindig az jut eszembe, hogy egyébként gyógynövény és elvileg a csípése jó a reumára. Meg ki tudja még mire. Szóval nagyon nem árthat és engem pár csalán nem fog elrettenteni. :-D
Vannak még azok a (aljzat)növények is, amikbe ha belegázolunk, akkor ránk ragadnak. Pontosabban a termése vagy magjai. (Ragadós galaj, bogáncs, közönséges párlófű (apróbojtorján), toklász, stb) Ezek általában gyalogosan és mezőkön okoznak gondot, de akkor nagyon. (Előfordul, hogy néha le kell szállni a bicajról ugye...) Én utálom utána kiszedni a magvakat vagy terméseket a cipőmből, cipőfűzőmből, zokniból, stb. És ráadásúl még szúrnak is.
Végül egy nem kifejezetten ellenség, de amit még nem szeretek, az az ösvények / keskenyebb utak közepére kifeszített pókhálóba arccal belemenni. Ezek elhagyatott erdei utakon vannak szép számmal. Bár nem félek a pókoktól és sosem bántom őket, de ez sem kellemes dolog. Főleg, ha esetleg maga a pók is benne van. :-D
Összegezve tehát szó sincs arról, hogy a természetben biciklizni nem jó dolog ezek miatt, csupán lehet ezekre is számítani és jobb előre felkészülni gondolatban is. :)
eső, pihenő, történet, rendőrség, igazoltatás2020 / Április
Ez az eset is még tavaly (Júliusban) történt és nem is tulajdonítottam neki nagy feneket, mert hát megtörtént és kész. Aztán el is felejtődött az eset. Most is csak azért jutott eszembe, mert nézegettem a régi bringás képeimet és ott megláttam. Habár facebookra kitettem akkor, de ide már nem, mert nem tartottam érdemesnek. Aztán most meg úgy gondoltam, hogy de hát ez a blog velem és a bringámmal kapcsolatos tartalmaknak indult elvileg. Hát akkor meg egy ilyen kalandot is simán megoszthatok!
Szóval az eset úgy történt, hogy haverral bicajoztunk és mentünk hazafele Nyírtelekről, amikor is elkapott minket egy kisebb eső. Voltak jelei, hogy lehetséges, hogy fog esni, de nem ijedtünk meg és csak azért is elmentünk bicajozni.
Nyírteleknél tehát elkezdett esni és mi meg kerestünk egy helyet, ahova bebújunk, hogy kivárjuk, amíg eláll. Gondoltuk, hogy az Aprajafalva játszótér jó lesz nekünk. Ott le is telepedtünk. Poénból gondoltam egyet, hogy megmászom azt a kis hajót, ami a játszótéren volt és pózolok egyet a bringámmal rajta. Ekkor még csak csepergett. Már éppen másztam lefele, amikor is láttam, hogy elhalad egy rendőrautó a játszótér előtt. (haver éppen a hintában ült :D ) Amikor már leértem, láttam, hogy visszatolatnak és ekkor már gyanús volt, hogy ihaj, ebből lehet valami. És igen! Megállva kiszálltak az autóból és elindultak felénk. Kérdezték, hogy mit csinálunk itt, honnan jöttünk, stb. Elmondták, hogy ez a hely a gyerekeknek van fenntartva és nem szabad felnőttként a játékokat használnunk. (Elvileg ez ki is van írva a játszótér elé egy táblára) És hogy mostanában sok volt itt a rongálás is. Igazoltatni akartak, de egyikünknél sem volt személyi igazolvány. :D hehe... Adataink bemondása alapján igazoltattak le minket végül. Morcosak és komolyak voltak végig, tehát viccelődni se mertünk igazán. Ha nagyon akartak volna, akkor büntethettek is volna pl a csengő és a "macskaszemek" (küllőprizma) hiánya miatt. Mert nekem nincsen a küllőn prizma és csengőm se. Havernak van csengője, de prizmája szintén nincs. Minden más az van, ami kötelező.
Végül elmentek és mi is továbbálltunk a csepergő esőben. Nem áztunk meg nagyon, mert csak enyhén esett hazáig. - Egyébként eddig még sose állított meg rendőr. Mondjuk errefelé nem is szokták annyira reflektorfényben tartani a bringásokat. Talán maximum húsvétkor. Mondjuk ennek én csak örülök.
#101
Bringázás és geocaching
kaland, túra, gurulás, geocaching, ládakeresés2020 / Április
Már régebben is akartam geoládákat keresni, csak valahogy elmaradtak. Talán azért is, mert nem találtam meg az elsőt, amit kiszemeltem és hamar fel is adtam utána. :D Na jó, nem teljesen csak ezért. Volt sok más dolgom és nem erre koncentráltam. Azért itt ugye le is kell szállni a bicajról és ha olyan helyen van, akkor bizony gyalogosan folytatni és egyéb dolgok. De tavaly úgy gondoltam, hogy párat megkeresek, miközben bringázok is.
Azért van jópár geoláda a városban, szóval lehetett válogatni, hogy melyiket kutassam fel. Lehet egyeseknek ez picit gyerekes dolog, pedig amúgy nem az. Ez egy kisebb kaland. Lehet, hogy a nagyobbacska gyerekek jobban élvezik ezt, de felnőtt fejjel se rossz móka ez. Megnézni a "ládika" tartalmát, hátrahagyott üzeneteket, közben bringázni, stb. (Egyik általam megtalált ládikából sem vettem ki semmit amúgy) Nem mindet találtam meg ugyan, de annyira nem bánkódtam miatta. Pl volt, ahol csak a jelszót láttam meg. És szerintem nem azért, mert a láda ténylegesen nem volt a helyén (sajnos az is előfordul, hogy egy állat vagy rosszakaró ember eltulajdonítja), hanem mert szerintem nem voltam elég alapos. Hát na! Majd ha megint olyan kedvemben leszek, akkor ládát is keresgélek. Csak lassan már olyan sok tervem van a nyárra, hogy csak na...
A következő helyeken lévő "ládákat" kerestem fel:
- Igrice mocsár
- Sóstói-erdő
- Első vasúti vasbetonhíd
- Nyíri arborétum
- Körmendi-tanya Golf pálya
- Bujtosi liget
Képekekkel nem tudok szolgálni, mert ezt a ládakeresést egy hirtelen jött ötletből vezérelten követtem el egy bringázásom alkalmával. És persze nem volt nálam fényképező. :/ De ha lesz még ilyen, akkor viszek fényképezőt is és legalább amit megtalálok, arról készítek képet.
Aki szintén keresgélne Nyíregyen (vagy bárhol máshol), annak ajánlom a http://geocaching.hu oldalt. Jó szórakozást, illetve láda-keresgélést hozzá! Akár bringázzással egybekötve, hiszen úgy az igazi. :)
Kiegészítés:
Nem rég felfedeztem egy számomra új játékot, amit szintén lehet akár bringával is játszani. Ez a munzee. Itt QR kódokat kell keresnünk végülis bárhol. Én véletlenül láttam meg egy jelzőtábla háta mögött egy kis matricát, amire felfigyeltem.
"A munzee (ejtsd: manzi) egy okostelefonnal játszható, modern kincskeresés. A munzee szó a német die Münze (érme) szóból származik. A játék Németországból indult 2011-ben, de ma már több mint 228 országban szerte a világon megtalálható; a játékosok száma pedig megközelíti a 300 ezer főt. Ez a szabadtéri játék nagyon hasonlít a geocachinghez, de ez QR-kód technológián alapszik. A játék lényege, hogy a világ különböző pontjain elhelyezett QR-kódokat meg kell találni, majd a kódot egy okostelefonon futó Munzee alkalmazással le kell olvasni. Mind a telepítésért, mind a megtalálásért a játékosok pontokat kapnak. Az egyéni pontvadászat mellett lehetőségünk van csapatban, úgynevezett klánokban is versenyezni. A munzeek adatai és koordinátái a játék nemzetközi honlapján megtalálhatóak." - wikipedia
#100
Múltidézés: Szerszámos emlékek
szerszám, bringa, érdekesség, retró, régiség, villáskulcs2020 / Április
Éppen a nagy szerszámos ládámban kutakodtam - amiben mindenféle szerszámok vannak egyébként - amikor is kezembe akadt egy régi bicajos "kulcs". Aztán előtörtek az emlékek, amikor is már nagyobb gyerekként akár ezen darab szerszámmal is megszereltük a bicajunkat. Mai szemmel nézve ez volt az akkori multiszerszám. A jobbakra talán rá is volt írva, hogy melyik milyen méretű csavarokhoz jó. Erre, ami nekem van nincsen, de ezek a méretek vannak rajta: 8, 9, 10, 12, 13, 15, 17 és 18mm, meg valami karmos középrész leszedő. Több verzió létezett ezekből és nekem is több volt. (Ez ami most van nem az, ami gyerekkoromban is volt nekem, mert azok elvesztek már. :( Ezt már ebben a modern korban szereztem be) Lehetett szeretni, nem szeretni, de én ötletesnek véltem abban az időben. Pl elég vékony volt ahhoz is, hogy a kónuszokhoz is hozzáférjünk, vagy a pedálokat is le lehetett vele szedni. Bár néha ilyenkor előkerült a kalapács is, ha nem bírtuk kicsavarni.
Nagyon nagy erőket tehát lehetetlen volt kifejteni ezzel a kulccsal (kicsi erőkar lévén), de azért mégis megtette, mert nem hullott szét alattam sose bicaj. :D Meg valószinűleg senki alatt sem, aki kicsit is odafigyelt. A régi bicajok azért elég egyszerűek voltak. Szinte csak ez a "multitool", vagy egy mezei villáskulcs készlet kellett a karbantartásához. Na jó, azért nem mindent lehetett ezzel megoldani, de egy mai multitool-lal sem az a cél. Hanem, hogy jó ha van a kéznél némi szerszám az úton, vagy ha bárhová megyünk. És emlékszem, ezeknek a kulcsoknak még volt egy kis tartójuk is (több méretben is voltak), amit az ülés mögé, vázra, vagy a kormányra lehetett felakasztani. (Azt a tipikus hangot sem felejtem el sose, amit ebbe a tartóba helyezett kulcsok zörgése okozott egyenetlen talajon gurulva. Hát még akkor, amikor ugrattunk. :P)
Sajnos erről csak netes képet találtam, pedig volt nekem is és használtam is, mert hát az milyen "vagány" volt már akkor. :) Nekem úgy rémlik, hogy volt mindkét méretből. (más bicajhoz más méret)
Klikkre folytatódik!
Emlékszem milyen nagy ötlet volt az is, hogy a kerékagyat úgy tartottuk tisztán, hogy egy akármiből készült karikát tettünk a tengelyre és ahogy forgott a kerék
, úgy folyamatosan szedte le a (néha olajos) port róla. Ezt amúgy nagyapámtól lestem el. Ő egy bőrből készült karikát tett oda, csak én már modernizáltam valami modernebb műanyaggal vagy nem is tudom már mivel. Szerintem ezt a mai napig lehet még látni régi bicajokon a falvakban. Bár kétségtelen, hogy ritka jelenség lehet már.
Talán másnál is előfordulhatnak még ezek a szerszámok a sufniban, vagy inkább a nagyapa fészerében, kamrájában. :) - Annyira azért nem vagyok öreg még, de nekem még ilyen "ősrégi" gyerekkori emlékeim is vannak, mint: Nagyapám dörzsfékes(?) bicaja, dunlop szelep, láncvédők, bumszli dinamó, bumszli csengő, kemping bicaj, muffolt váz, kör alakú narancs és piros macskaszem, műanyag csillag küllős bmx, banán ülés, mechanikus km számláló, vagy orosz versenybicikli vázváltóval. Ilyen orosz "outi" a bátyámnak is lett végül, amivel én is mentem sokszor. :)
És ha már emlékek.... Egy dolog szinte semmit nem változott. A javító folt és a ragasztó. Szinte ugyanaz a csomagolás, szagok... Legalábbis nem sokat változott. Erre az eredeti retrós műanyag dobozos fajtára emlékszem igazán. Ez meg már egy picivel modernebb és ez kapható is, de ez is régóta ilyen már. Persze vannak modernebb csomagolásban és más márkák is, de ez pont egy olyan dolog, hogy fejleszteni nem nagyon lehet már.
#99
Napi és havi rekord távolság
rekord, távolság, célirány, tervek2020 / Március
Egyre közelebb vagyunk a jó időhöz és így a bringás szezon kezdetéhez is. (Április?) Már én is több tervet előkészítettem az idei évre, amit szeretnék, ha megvalósulnának.
Az egyik pl az, amivel igazából nem foglalkoztam még, de pl ösztönző lehet, hogy ezentúl mindig (minden évben) megugorjam az előző rekordjaimat. Tavalyi adataim szerint a napi maximumom 70 + egynéhány km volt. (De maradjunk most a miheztartás végett a 70-nél) Illetve nyár közepétől már újra elkezdtem mérni az összes megtett kilométereket, így azt is tudom, hogy Júliusban mentem a legtöbbet, ami 515 km volt.
Ebből kifolyólag azon agyaltam, hogy képes lehetek-e 1000 km-ert menni egy hónapban. Ha 30 napot értünk ez alatt, akkor nyilván megoldható. De ha csak a hétvégéket nézzük, akkor már elgondolkodtató. Így akkor egy hónapban maradna 8 napom ezt összehozni, és egy napon 125 km-ert kellene megtennem. Hááát.... Így picit keménynek hangzik.... :D Úgyhogy egyelőre csak 600 Km-ert tűztem ki célnak az egy hónap alatt. (Nagyon valószínű, hogy ez tényleg 8 napot fog jelenteni) A tavalyi 515-höz képest ez a 600-as célpont már sokkal elérhetőbb. Ez napi 75km-ert jelentene egyébként. Hangsúlyozom, hogy leginkább csak hétvégén tudok bringázni. És persze nem bringázhatok egész nap, mert azért akadnak más teendőim is olyankor. De mégis megpróbálom. Aztán ha sikerül, legközelebb majd emelem a tétet pl 700-ra. :)
Bár azt látni kell, hogy elég csak az egyik napon nem hozni a megfelelő távot és máris megdőlhet a cél elérése. Hiszen akkor a következő napon (vagy napokon) kellene bepótolnom a hiányt. Így azért már rizikósabb lehet a dolog. Ezért, ha tehetem a 75 km-től többre fogok törekedni naponta. Hátha új napi csúcsot is jegyezhetek így. :-)
Meglátjuk! - Szeptember vagy Október végén visszatérek az adatokkal.
#98
Még jó, hogy bele nem léptünk!
kutyaszar, kutyagumi, tisztítás, eltávolítás, technika, megoldás2020 / Március
Idézhetném a klasszikus kabaréjelenetből, de sajnos ha nem is léptem bele, a bringával viszont belehajtottam pár hete. :( Nem egyszer esett ez már meg velem és gondolom másoknál is előfordult már többször is.
Általában nyilván nem veszem észre és úgy megyek bele, de volt már olyan is, hogy utolsó pillanatban észrevettem ugyan, de olyan szerencsétlenül manővereztem, hogy pont átmentem rajta az egyik kerékkel. Szóval így vagy úgy, de előfordulhatnak ilyen balesetek. Aminek nagyon nem szoktam ám örülni, mert a bütykös gumiból nem egyszerű kiszedni a cuccot. Most legutóbb mindkét kerék olyan lett. :( Hát na... SHIT HAPPENS!
Amint észreveszem, egyből neki is állok eltávolítani, amire több technikám is van. Amely módszerek tulajdonképpen egy dagonyázás utáni kerék tisztításhoz is használhatóak lehetnek.
A klasszikus keresni egy botot vagy ágat és kipiszkálni a nagyját, aztán hagyni a többit, hogy majd az szépen magától lemorzsolódjon (homokos talajon) technikán túl azt is szoktam, hogy keresek egy pocsolyát (ha éppen van) és abban áztatom le a maradékot. Vagy valami murvás, kavicsos helyet keresni és ott oldalirányú mozgásokkal lekapartatni. A legideálisabb erre az apróbb kavicsos út, vagy feljáró, behajtó. Ugyanez sűrű fűben is jó módszer. Általában minden technikát egyszerre használva szépen meg is tudok szabadulni ettől a kellemetlenségtől. Egy ideje ugyan (sajnos) nem érzek illatokat/szagokat, de akkor is zavaró, hiszen a kerékkel magamra is csaphatom akár (pl arcomba, hátamra, ruhámra, stb). Illetve a bringa a lakásban van tárolva, tehát oda sem lenne jó bevinni ezt a trutyit. Persze otthoni körülmények között eltávolítani már másabb lenne a helyzet, mert lehet használni keféket, szivacsokat akármit, de én nem szívesen vinném haza az anyagot (pláne, hogy garázs sincs) és még inkább nem olyanoznám össze a tisztító kellékeimet.
Talán - ha mondhatom ezt - ez a kellemetlenség mégis csak szerencsésebb, mint cipővel belelépni. Mert több lehetőséget látok, ami az eltávolítást illeti. Pl mert eleve nem rajtam van és gyorsan elgurulhatok a megfelelő helyre, hogy leszedhessem. De egy biztos, hogy elég kellemetlen az ilyen.
Tehát kedves kutyatartók tessék összeszedni az erdőben is! - Köszönjük! Vagy legalább ne a kijárt úton végeztessék el a kutyáik dolgát, ha már ott "teccik" hagyni.
#97
Erdők jó kezekben
természet, erdő, erdősítés, erdőfelújítás, kérdés, elmélkedés2020 / Február
Terepbringás lévén naná hogy kedvelem az erdőket is. És gyakori erdőjáróként sokszor látom, hogy egyes részeken, ahol fakivágások miatt erdőfelújítás történt az újratelepített facsemeték szabályosan egy-egy sorban vannak ültetve. Ha ilyet láttam egyből az jutott eszembe, hogy de miért? Illetve még azt se tudtam egy darabig, hogy miért van elkerítve az a rész. De az ha jól tudom azért, hogy az állatok ne dézsmálják meg a facsemetéket.
A helyes választ ennek a miértjére sose tudtam igazán, de most utána jártam. Ugyanis semmi természetes látvány nincs ebben. Akkor meg miért jó ez így? Képzeljük el, hogy ha már az összes fa így fog kinézni az erdőben az semennyire se lesz természetes látvány. Mert ugye idővel minden fa elöregszik és ki kell termelni, stb. Persze nem a mi időnkben lenne ez, de most ez nem is érdekes a kérdésem szempontjából. Szóval miért is van ez így? Interneten kerestem a választ, de feladtam, mert nem találtam meg. (pedig jó "keresőkutya" vagyok). Aztán inkább megkérdeztem.
Tehát aki szintén elmélkedett már ezen a kérdésen az jól figyeljen, mert a következő a helyes válasz.
"A sorokban történő ültetésnek elsősorban praktikusság és munkaszervezés szempontjából van jelentősége. A sok csemetemennyiségnek az ültetése is igen nagy feladat, amit rendszerint géppel szoktak elvégezni. Ennek a legegyszerűbb módja az egyenes vonalban történő ültetés. A sorok közt traktorral és kézi erővel is művelik (kapa, kasza) és karbantartják a földet, hogy visszaszorítsák a gyomokat és kedvezőbb talajfelszínt alakítsanak ki a csapadék felszívódásához. Egy facsemete nagyon sérülékeny az állatvilággal szemben és az időjárástól is ezért folyamatosan figyelemmel is kísérik az életútját, amíg kellően meg nem erősödik. (gyakorlatilag amíg egy bizonyos szintig felnő)"
Nyírerdő Zrt.
- És megnyugtattak, hogy ez azonban 100-120 év múlva egyáltalán nem lesz érzékelhető sem optikailag, sem a madárfütty szempontjából. Ez mondjuk nekem picit hihetetlen, de úgy legyen!
És ha már erdők... Bicajozásaim során néha találni az erdőkben, mezőkön különféle csemegéket is. Gondolok itt pl megyre, dióra, vadszederre, körtére vagy az eperfa termésére a faeperre. (és ha szeretném a gombát, akkor azt is szedhetnék akár, vagy kökényt, csipkebogyót, stb)
Bár nem sűrűn találkoztam még ilyen csemegékkel, de az is igaz, hogy ezekből is csak véletlenül vettem eddig észre. Ezentúl jobban megfigyelem majd eme temészeti kincseket is. Mert pl a faeperért minden évben megállok már az erdő előtt is, amikor bicajozom. (az erdő előtti fán jobban elérhető és finomabb is, mint ami bent van)
#96
URBAN Freeride(r)
kaland, tudás, trükk, esés, balszerencse2020 / Február
Alapvetően nem szoktam túl sokat a városban "közlekedni" (bringaút pedig van elég sok fele már) de múltkor eszembe jutott, hogy itt is vannak azért olyan lehetőségek, amik kihívást jelent(h)e(t)nek. Gondolok itt pl a lépcsőkön való le- és felmenetelre, vagy a maximum 3-4 fokos lépcsőkről való ugratásra. Többre még nem vállalkoztam, de nem is akarok nagyon. (öreg vagyok én már ehhez) Aztán persze egyéb "akadályok" is lehetnek még, mint pl a jó öreg útpadka, szegély vagy netalántán egy pad is útba akadhat. :-) Bár ez utóbbi nekem már elég magasan van, nem tudnám a bringa hátsóját felkapni. Pedig megy a bunny-hop is, csak nem elég magasra. - Tudom, gyakorlás kérdése az egész, de nagyon vagánykodni se akarok már.
Tehát vannak itt is azért lehetőségek, ha az ember olyan szemmel nézi a (városi)terepet. Persze szigorúan olyan helyeken, ahol nincs nagy gyalogos / biciklis forgalom. Igazából sok trükköt nem tudok még a bicajjal, mert bár mindig eltervezem, hogy na majd a mostani nyáron egy újat megtanulok, de ez mindig elmarad. :-(
Klikkre folytatódik!
És ha már trükkök, nem szabad megfeledkeznünk annak velejárójával a borulásról.
Szerencsére én még ezzel a bringával csak háromszor "borultam fel". :) Az első esetnél (2015) az erdőben egy saras időben kijárt részen voltak "útszint különbségek", ami később megszáradt. Itt pont egy kézzel mentem és a meder széle szerintem letört, vagy belehajtottam és akkor hirtelen jobbra húzott a kormány és eltaknyoltam. Nem mentem gyorsan, de még így is nagyon hirtelen történt minden. Semmi bajom nem lett pár karcolást leszámítva.
A második esetben (2018) egy laza kavicsos részen mentem szintén egy kézzel, amikor egy balra kanyart akartam szintén nem nagy sebességgel bevenni. Na ez se sikerült. Az első kerék megcsúszott és a bicaj a földre került. Igazából nem estem nagyot, mert szerencsés volt az egész. Kb olyasmi volt, mint aki éppen megbotlik, de nem esik el.
A harmadik eset (szintén 2018) 3-4 héttel az előző után történt. (úgy látszik nem tanultam az esetből) Szinte ugyanaz volt, mint az első esetben. Ekkor a telefonomat nyomkodtam közben, amit amúgy nem szoktam sűrűn, mert vezetés közben nem telefonálok. Most mégis valami nagyon fontos lehetett, hogy elővettem. (pl hogy mennyi az idő. hehe :D)
- Hogy mi ebből a tanulság? Két kézzel kell fogni a kormányt. ehh
Gyerekkoromban is borultam azért néhányszor. (Melyik gyerek nem?) Árokba, aszfaltra, stb. Viszont kb 13 éves koromban volt egy súlyosabb balesetem is a bringával. Bár ez nem az én hibámból történt ugyan, de ez persze nem vigasztal. A szomszéd gyerekkel bringázgattunk (mindkettőnknek BMX), én állva a pedálokon gurultam "lassan", amikor a szomszéd csak guggolt a földön és egy fadarabbal (vagy faág) hülyéskedett. Amikor mellé értem, ő gondolt egyet és az első kerék küllői közé döfte ezt a faágat. Én meg szépen repültem a kormányon át az aszfaltra. A fogaim (első 4!) kitörtek, az orrom és arcom meg csupa vér volt. Sírtam is emlékszem. (Há' még jó!) Szóval elég gáz volt, mert ez nagyon meghatározta a személyiségemet is a továbbiakban. Visszahúzódó lettem a foghiányom miatt és a későbbi műfogam sem tetszett igazán. Azóta ez már rendeződött, de jobb lett volna, ha ez meg sem történik. :/ Talán ezért sem "vagánykodom" már a bringámmal. Meg hát öregszem is. :/ Illetve nekem még csontom nem tört soha és szeretném ha nem is törne sosem. - Hogy bringáznék akkor? :-)
#95
Megújúl a Harangodi-tározó
Harangodi-tó, nagykálló, víztározó, rekonstrukció 2020 / Január
Tavaly tavasszal voltam legutóbb a Harangodi-tónál (Nagykálló mellett) és akkor már teljesen le volt eresztve. Fogalmam sem volt miért - és persze másoknak se - de én is csak később tudtam meg jóval (év végén, pedig a hír tavaly márciusi. ehhe... jobb későn mint soha!), hogy ez nem véletlen, mert egy felújítási projekt keretein belül megújul a víztározó. Ez jó hír, mert egyébként klassz kis biciklis célpont mind felnőtteknek, mind gyerekeknek. Több útvonalon is el lehet ide jutni, ami különösen jó. (A "C" útvonalon a Csárda utcáig időközben elkészült a bringaút is, így a Mérő utcai letérőig már csak kb 3 Km-ert kell az autók mellett haladni.)
Egyébként volt már kétszer is MTB verseny itt. - Az idén tehát már elvileg egy vízzel teli tónál lehet majd megpihenni. Kíváncsian várjuk!
Amúgy több "vizes" célpontom is van már 2020-ra, de természetesen majd ide is letekerek újból és rakok fel majd jobb képeket.
költségek, kiadások, bringatartás, alapdíj, elmélkedés2020 / Január
Most nem általánosságban nézve fejteném ezt ki, hanem csak rám vonatkozóan. Már csak azért is, mert ez egyénenként változó lehet. Tény, hogy egy bringa sokkal olcsóbb szinte bármelyik közlekedési formától - kivétel a gyaloglás - de azért ez sem költségektől mentes. Szerencsére én megúszom a szerviz díjakat is, mert magam bütykölöm, ezért ezen kívül elég csekély a költsége a bringámnak. Most nem számolom ide a "nem szükséges" (és "felesleges") fejlesztéseket nyilván, hiszen csak az alapvető fenntartáshoz való dolgokat említeném meg.
Ami nekem pedig a következők:
- Kb évente új markolat, mert elkopik. (1000 Ft) Bár ez csak esztétika.
- Az egyéb kopó alkatrészek közül a gumiköpeny és a fékpofák is több évet kibírnak nálam. (Nem számoltam éves költséget)
- A hajtásra (lánc, lánckerék, lánctányér) is igaz a több év, bár most azért kíváncs vagyok, hogy single-speederként hogy is alakul ez. (Nem számoltam éves költséget)
- A defekt kérdés is 300 forintból megoldódik több évre. Mert kb ennyibe kerül jópár folt és a ragasztó hozzá. (legyen 100 Ft/év) De vegyünk még a biztonság miatt ide egy belsőbe fújható defektjavító spray-t is, (1000 Ft) mert túráknál jól jöhet. Bár ebből sem biztos, hogy évente új kell.
Jó persze, egyszer meg kellett vennem a szerszámokat és a kenőzsírt és egyebeket is, hogy onnantól kezdve ezekre már ne költsek. Ez a számolgatás amúgy is csak egy irányadó számolás. Vagy ha úgy tetszik egy nagyon alap. Meg egyes dolgokat, ha nem is évente, de előbb utóbb cserélni, pótolni kell. (gumi, fékpofa, gumiragasztó, stb) És ezeknek az éves pénzügyi vonzatával, azaz visszaosztásával fentebb nem foglalkoztam. Ha pedig a csotrogányom nézem, arra gyakorlatilag nem is költök, mivel sokkal kevesebbet használom és kevésbé is törődöm vele.
Alapjában véve mondhatnám, hogy évente kb 2-3000 Forintot kell ráköltenem a bringára, hogy rendesen guruljon és karban legyen tartva. Igaz, hogy ez csak egy minimum érték, ha nagyon jól bírják az alkatrészeim.
Klikkre folytatódik!
Viszont ...
... ha 3* évre számítanék két új külsőt (2x~7000 Ft), két pár fékbetétet (~10000 Ft), egy láncot (~3000 Ft), egy lánctányért (~3000 Ft), egy lánckereket (~2000 Ft) és legyen benne egy teljes fékolaj csere is (500 Ft), akkor ez lenne kb 32500 Ft. Tehát összesen 3000 + 32500 az 35500 Ft a három évre, ami visszaosztva egy évre Kb 12000 Ft. De persze ez nem ilyen egyszerű, mert a lánc és a lánctányér lehet nem bír ki 3 évet, csak kettőt és a pénzeket is csak nagyjából írtam. De mondhatjuk, hogy körülbelül 12K pénz évente, ami meg ugye 1000 Ft havonta. De legyen 1500 Ft/hó, hogy tényleg minden, egy esetleges váratlan kiadást is átfogjunk vele. Még így sem rossz! Ezt igazából csak visszafele lehetne pontosan kiszámolni, ha a bicikli vásárlása óta minden ilyen irányú kiadást leírtam volna szépen. Vagy ha mostantól jegyezném fel ezeket az adatokat, akkor meg 2-4 vagy 3-6 év múlva lehetne egy kimutatást készíteni ebből. Attól függően, hogy ténylegesen mit is bírnak az alkatrészek. De én is csak nagyjából szerettem volna tudni, hiszen mindenki tudta eddig is, hogy a gyaloglás után ez a legolcsóbb közlekedési forma.
Egyébként 1500 Ft-ból 5 db helyi buszjegyet (260 Ft) tudok venni.
* A 3 éves időszak a külső gumik és fékpofák tekintetében biztos hogy tartható, mert 2020 nyarán lesz 3 éves a külsőm és még simán jó állapotban van. Illetve a fékpofáknál meg az előző fékemből tudok következtetést levonni. Még bőven bírt volna éveket, csak én cseréltem közben teljes féket még 2017 decemberében. És akkor már 3 éve az eredetit nyúztam. Mivel a lánctányér alumínium, ezért ezzel már szkeptikus vagyok. Bár 2018 Kb Májusától van a 36-os lánctányér fent. Tehát 2 évet biztos hogy kibír.
És a lánccal kapcsolatban sincs még ilyen adatom, hogy mennyit is bír nálam. Pláne, hogy most 2 láncot használok forgásban. A régebbi majd tavasszal lesz 2 éves, az újabb lánc pedig akkor lesz 1 éves. A hátsó acél lánckerék is már 2 éves lesz tavasszal.
#93
660mm. Maradhat?
elmélkedés, kormány, szélesség, trend, vélemény2020 / Január
A kormányom szélessége 660mm és habár a trend a szélesebb kormányok fele halad már jó pár éve - szinte minden MTB kategóriában megfigyelhető ez a növekedés - én még sem vágyom szélesebbre. Egyrészt azért nem, mert az én fő bringázási stílusom (kb off-road túrázós) nem követel meg szélesebbet, másrészt meg nem is tetszik, hogy olyan széles. Valahogy nekem aránytalanul néz ki az egész bicaj összképét nézve. Na és persze semmi gondom a mostanival. Láttam már közelről kb 800mm széles kormányt bicajon és jájj de nem tetszett. Igaz, az egy DH gép volt, oda meg kellhet a stabilabb fogás. - Azt nem állítom, hogy nem fogok a jövőben kísérletezni 1-2 centivel hosszabbal, de lecserélni nem hiszem, hogy e-miatt fogom. Az 1-2 centis elcsalást pedig meg lehetne oldani pl a kormány végébe való hosszabbító dugó készítésével. A 2 cm toldás végül 700-as kormányt adna ki. (oldalanként 20 mm ugye) - Aztán persze rájöttem, hogy nálam ez megoldhatatlan, mert elemek / aksik vannak a kormányom végeiben, így bele nem tudok rakni semmit már, hogy ott rögzüljön.
Régebben teljesen egyenes kormányra akartam lecserélni, de már arra se vágyom igazán. Persze ettől függetlenül még nem zárom ki, hogy majd egyszer lesz új is. Valamilyen.
Illetve a trendeket nézve valószínű, hogy ezekből a hosszabb kormányokból lesznek többségben a boltokban, hiszen egy hosszabb kormányból mindig lehet majd levágni.
A csotrogányon is még a régi időből való kormány található, ami 580mm. Na ez meg aztán baromira nem érdekel, hogy milyen. :) Vagyis az ettől kisebb már talán nem is lenne kényelmes és praktikus sem.
